Amikor itt gügyögöm bele a klaviatúrába, hogy hiába 50 éves a film, még mindig működik. Akkor arra gondolok, hogy nem színházat vittek filmre. Hősünk nem kerekíti el a szemét, amikor megijed, a kamerát használják nem dokumentálnak, amikor a történet ki tud lépni a lineáris síkból és a többi és a többi. Na ez itt még nem sikerült. Nem tudom miért néztem végig - mostanában alig fejezek be filmet. Biztos csak azért mert jó rövid volt, az utolsó 20 perc még így is nagyon fájt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése