The Kid with a Bike (Jean-Pierre Dardenne, Luc Dardenne - 2011)

Cyrilt nem nagyon szereti senki, bringájával, vagy anélkül, mindegy. Nekem sem sikerült megszeretni, mint ahogy a klisékkel teletűzdelt összevissza dadogó filmet sem. Talán a vége dobott valamit az egészen, hogy csak úgy vége lett sután. Persze lehet ez valakinek válasz volt, ahogy látom az IMDB-n szavazóknak, meg annak valag fesztivál zsürornak mindenképp (7.7? nane).

Womb (Fliegauf Benedek - 2010)

Fliegauf nekem nagy kedvencem. A Beszélő fejeket legalább akkora műfaji gesztusnak tartottam, mint Trier Dogville-jét. A Rengeteg nem jött annyira be, viszont a Dealer szerintem minden idők egyik legjobban rendezett magyar filmje. Mindezen túl a legjobb drog-film, amit láttam. Mert ügye tele vagyunk 'high' filmekkel, meg 'leépülés' filmekkel a Dealer viszont odacsapja a high utáni üresség kőkemény valóságát. A Tejút még várja a mefelelő pillanatot szépen a polcon, de az ügye megint inkább műfaji gesztus nem film. A Womb miközben hozza azt iszonyat erős vizualitást, amit a Dealer (szatmári Péter ügye) ezen túl kicsit üres marad. Izglamas a téma, el tud ragadni a nem tudni hol-mikor világa, ügyes a film kár vitatni. Le voltam kötve, sőt volt, hogy le voltam nyűgözve. A végén mégis kikívánkozott, hogy: és? Pedig szerintem FB tudna mit mondani a világról, meg többet erről a történetről is.

Sound of Noise (Ola Simonsson, Johannes Stjärne Nilsson - 2010)

Kicsit nehéz volt megszeretni. A kiábrándulás viszont annál gyorsabb. Mondjuk elgondolkoztam, hogy mi lett volna ha Nosaj Thing írja hozzá a zenét. Jó vagy legalább egy DubFX. Klassz ez a minket körülvevő zene, de nem árt egy történet meg egy kicsit több tehetség sem.

Route Irish (Ken Loach - 2010)

Ken Loach kicsit amerikásra vette a figurát, ami nem feltétlenül áll neki jól. Ettől még bírom, hogy a nyugati társadalmak traumáikat gyorsan dramatizálják és filmekbeöntik azt. Írek Irakban.

Engelen (Margreth Olin - 2009)

Nem könnyű hiteles herkás filmet csinálni mert mindig nehéz az okokról beszélni, a következményekről meg már sokmindenki sokmindent elmondott. Ott van a Submarino, ahol ez valahogy sikerült, itt az Engelen, ahol nem annyira. Persze mindig megrázó lesz a lecsúszás és elembertelenedés, de itt ez dramaturgiailag elég gyenge alapkon áll. Akit ez kevésbé zavar és el akarja cseszni a kedvét valamivel, az semiképp ne hagyja ki.

Frequently Asked Questions About Time Travel (2009)

Eszembe jutott róla néhány sorozat meg film, de semmi más. Pedig valahol vicces, mégsem.

The Hour mini series 1-6. (2011)

A BBC self-szidolja önnön tökös hírműsoráról. Kis törtémelmi háttérrel (magyar 56, Szuezi válság), szerelmi szállal és politikai összesküvéssel fűszerezve. Kicsit mintha a Mad Ment és a Rubicont összekeverték volna és hozzádobtak egy kis angol akcentust. Nem mondom, hogy megérte azt a 6 órát...

Quadrophenia (Franc Roddam - 1979)

Ilyenek ezek a fiatalok csak a szex meg a szipu, na meg a lázadás. A felnövés meg smafu. Ilyenek ezek a mod-ok, a punkok, az acid-head-ek, meg azok is, akik szétcseszték Londont és elvitték az LCD tévéket a kirakatból úgy egy hónapja. Persze eszembe jut a Megáll az idő is. Hogy az nem mindenhol állt meg, de a lényegen mégsem sokat változtat. Mondjuk az angolok legalább el tudnak menni a tengerig, nem csak a Balatonig... Sting persze külön öröm.

Zoolander

El tudom képzelni hány mozinézőnek volt satorija a popcornos vödre felett. Lett fair trade vásárló és döntött úgy, hogy fityiszt mutat a jól működő wow-machine gépeztenek, ami bár becsalta erre a filmre, ettől még végletekig ostoba. Érzem, hogy jobb azóta a világ és én is jól szórakoztam.

Kimjongilia (N.C. Heikin - 2009)

Mint dokumentumfilm nem a legjobb, lett volna még mit feltárni és bemutatni. Mégis a tény, hogy Észak-Koreában az 50-es években megállt az idő letagadhatatlanul brutális.

Thor

Biztos klassz lehet a mostani srácoknak, hogy ilyen kurva jól megcsinált meséket nézhetnek. Valljuk be a Flash Gordon film se volt sokkal okosabb és néha látszott a damil, amin az úrhajókat húzták... Ez persze látványos, de én ettől még nagyon untam.

The Offence (Sidney Lumet - 1972)

Amiben Sidney Lumet mester, legyen az bármilyen zsáner is az a hangulatteremtés. Ezt a filmet is valami egészen elképesztő fesztültség hatja át az első kockától az utolsóig. Nincs a sztoriban igazán semmi érdekes mégis annyira nyomasztó, hogy egy percig sem unalmas. Persze kell hozzá Sean Bloody Connery is, hogy végigkövessük ennek az elcseszett nyomozónak az elcseszett nyomozását önmaga után.

You, the Living (Roy Andersson - 2007)

Sokmindent képzeltem a svédekről, de ez a kórház-zöld szürreália, amit Roy Andersson csinál nem volt közte. Mondhatnám, hogy abszurd svéd Monthy Python. Röhög rajta az ember, mert nem tehet mást, de kicsit sem felszabadult ez a nevetés. Azóta máshogy lapozgatom az IKEA magazint...

Waste Land (Lucy Walker - 2010)

Klassz doksi egy klassz művész (Vik Muniz) klassz művészeti projectréről. Viszont rengetek nagyon kemény morális, etikai, esztétikai, szociológia, okölógia kérdéset vet fel. Legtöbbször akaratán kívül, így talán még érdekesebb.