2014. december 19., péntek

Krugovi (Srdan Golubovic - 2013)
Klassz film arról, hogy a háború (Jugoszláv konfliktus) befejezésével azért nem minden záródik le. A szereplők köztünk élnek és nem sokat változtak. Érdekes a szerkezete is és a moralizálgatása is.

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (Reisz Gábor - 2014)

Tökre bírtam ezt a filmet, mert tök kedves. Meg tök jók benne a színészek és tök jól van megírva. Mondjuk azt nem egészen tudom, hogy miről is beszélt, de tökre bírtam, ahogy dumál róla. Csak ajánlani tudom.

2014. december 18., csütörtök

Crumb (Terry Zwigoff - 1994)

Van a Crumb család. Két lány, ők nem vállaták a dokfilmet, amit meg tudok érteni. Meg Robert, Charles és Maxon Crumb. Mindhárom képregényrajzoló, festő zseni. Charles sajnos azóta feladta a küzdelmet az Életnek nevezett ringlíspíllel és öngyilkos lett. Filmünk Robert-ról szól, de mindhárman annyira sérültek, hogy azt nehéz szavakbaönteni. A fehér férfi tudatalattiban mindhárman olyan mélyen gázolnak, hogy Freud feltámadna ha belelapozhatna a munkáikba és tolna még egy csík kólát, hogy: ügye megmondtam. Hál isten, hogy a tesók tollbaöntik ezt az örületet és nem valami másban. Igazi felüdülés látni ezt az őrületet, mert ezek szerint velem minden a legnagyobb rendeben van. Baromi jó doksi, mondjuk ilyen anyagból nem nehéz dolgozni.

2014. december 15., hétfő

Boyhood (Richard Linklater - 2014)

Szóval az van, hogy van az esztétikai minőség. A jó meg a rossz film/zene/kép staöbbi. Aztán van a saját ízlés és érdeklődés. Hogy én jobban szeretem a vaníliát a puncsnál. Nem tudom miért, de jobban. És van az, hogy valami jókor talál el, mert épp akkor én is épp azt. Ennél a cuccnál nincs baj az esztétikai minőséggel. Sőt azt kell mondjam, ilyen minőségi színészi munkát (oscart a csávónak!) és ilyen dialógokat rég láttam. Hogy mennyire szólt nekem, hát nem annyira. Egy klassz felnövés történet. És tényleg klassz ez a film. Különben 12 évig forgatták, szal összemosódik a film és a valóság. Aztán, hogy mikor talál meg. Épp most néztem meg két nem amerikai filmet, ahol a népek bazzeg nem kicsit alulról kaparják a Maslow piramist. Nem arról van szó, hogy akkor mi az élet értelme, meg, hogy azt hisszük majd 50 évesen, hogy az Élet kicsit több, mint ami velünk történt. Szal nem ez a karosszék picsogás hanem, hogy holnap akkor mi van! Hogy akkor még a Levés van, vagy már valami más vam. Egyébként pont így voltam a Harcosok klubjával, ami nem kis kedvenc: ha ennyire untakozol bazzeg, akkor menjél Szarajevóba, hogy kicsit érezd. Mondom még egyszer jó ez a film, biztos kap 3 oscart, meg néhány könnyes szemet, tényleg durva, hogy 12 évig forgatták, de azért nem árt helyiértéken kezelni a dolgokat.

The Blob (Chuck Russell - 1988)

Igazi klasszikus z-kategóriás horror. Focista fiúkkal, szőke csajokkal, motoros rosszfiúval, aki a szíve mélyén igazából jó. Van egy kis Alien beütése is egyébként. De hogy annyira nem jutott semmi az eszükbe, hogy a zselatint tették meg gonosznak... Azért az is sokat elárul a dologról. Tipikusan az a film, aminek a nagyon rossz szarrá másolt VHS minőség kifejezetten jól áll, mert jobb nem minden részletet látni. Sutaságból ötös.

2014. december 14., vasárnap

Grey Gardens ( Ellen Hovde - 1975)

Az egykor szép és híres anya (Jacqueline Kennedy Onassis nagynénje) és az egykor szép és híres lánya élnek egy egykor szép és híres villában és énekelnek. Ezer macska és a szép emlékek között a mocsokban. Az elején még gondolkoztam, hogy miért is nézek két őrült szemétgyűjtő macskás nőt, de aztán beszippantott. Van olyan durva, mint egy horror film, de tényleg, pedig doku. A Caretaker-nek volt egy ilyen hátborzongató, lúdbörőztetően creepy albuma.

Horses of God (Nabil Ayouch - 2012)

Telejesen komolyan gondoltam a látókörszélesítéses dolgot. Hozzá vagyunk szokva, hogy az amerikai középosztály történeteit nézzük van, hogy vicces van, hogy drámai köntösben. Vannak ott is jó filmek, de közben fogalmunk sincs, hogyan él a világ nagyobbik fele. Fingunk nincs mi lehet az indítéka egy menekültnek (ld. Guatemala), vagy öngyilkos merénylőnek. Simán meg- és elítéljük őket két sör felett. Pedig ahogy a Közel-Keleten, vagy itt épp Marokkóban élnek a népek abból tök logikusan következik, hogy egy testre szerelt pokolgép néhány Korán idézettel aleternatíva lehet. Valós lehetséges alternatíva a Megváltásra, Megmenekülésre. Az arab kultúrába betekinteni egyébként is mindig nagyon érdekes, mindamellett klassz dráma.

2014. december 13., szombat

The Golden Dream (Diego Quemada-Díez - 2013)

Van ez a kategória nálam, ami bár nem doku azért szélesíti a látókört, új perspektívákat nyit. Pl., hogy mivel is küszködnek a népek Gutemalában, hogy hogyan is történnek a dolgok a világ azon felén -  nem elég közel az amerikai határhoz. Remek dráma ez a szegénységről, a kitörésre való vágyról, meg arról, hogy az alapvető emberi dolgok, mint barátság, szerelem, küzdés valahogy mindenhol úgyanúgy működnek.

Elevator to the Gallows (Louis Malle - 1958)

Klassz, feszes kis francia krimi ez Miles Davis zenéjével. Francia újhullámos és már senki nem néz ilyeneket, pedig nem lenne baj.


The Basketball Diaries (Scott Kalvert - 1995)

Patti Smith szerint Jim Carroll az egyik legjobb amerikai költő. Jim annak protopunk szcénának volt a tagja, aminek a Velvet Underground, Warhol, Iggy Pop, Mappelthorpe, satöbbi. Kár, hogy ezekről szó sem esik a filmben, de hát tudjuk művészi szabadság. Ehelyett kapunk egy drogprevenciós mozit a jobb fajtából. Amikor azt mondom, hogy drogprevenciós film és a jobb fajtából, akkor arra gondolok, hogy jól felhívja majd a kedves értelmiségi szülők figyelmét az osztályfőnöki órán arra, hogy nem baj ha kicsit figyelünk a gyerekre. Egyébként a korszak durvább dolgokat is kitermelt magából, elég ha csak Iggy-re gondolunk.

2014. december 10., szerda

The Killing Ser. 4 (2014)

Nem tudom. Bajom volt a színészvezetéssel, mert úgy emlékeztem, hogy Linden, meg Holder jó színész. Bajom volt sok színészi munkával, mert úgy emlékeztem, hogy itt a mellékeszereplők is jók voltak. Fárasztott a mellékszál, ami a fő szál. Főleg fárasztottak az olyan képek, hogy összetört tükörben a hősnő összetört arca (jajj ne!). Fárasztott a már nem tudom hány évadon keresztülhúzódó eső motívum. Meg úgy az egészet kifáradtnak éreztem. Aztán az utolsó részben, mintha összehúzták volna a szálakat, mintha összeállt volna a kép, mintha ez az egész négy évadon keresztül szólt volna valamiről. Mint mikor az ember végre megérti, hogy Pulp Fiction a tökös dumákon túl/keresztül üzen is. És akkor azt mondtam, hogy megérte ez a hat óra is. Nem az Iskola a hátáron-os cucc miatt, hanem mert krimi mögött a srácok akartak mondani egy mondatot a Világról. Azt én meg mindig becsülöm. 

2014. december 9., kedd

A Most Wanted Man (Anton Corbijn 2014)

Ez pont az ellenkezője az Edge of Tomorrow-nak. Csípem Philip Seymour-t, Corbijn-t meg még jobban. Csípem a lassú szépen építkező filmeket is. De ez valahogy elment mellettem. Nem kicsit.

Edge of Tomorrow (Doug Liman - 2014)

Tom Cruise nekem nem a szívem kicsi csücske, meg Időtlen időket is valahogy újra meg újra néztem szal olyan nagy lelkesedés nem volt bennem. De valahogy megszerettem a közepéig. A végét már kicsit untam, de teljesen jó szórakoztató sci meg fi.

Begin Again (John Carney - 2013)

Volt a Maroon5-nak egy vagy két száma, ami hozzám is eljutott és szerettem. Úgy értem ha megy egy kávézóban ez a szám, akkor örülök és rendelek még egy pohár bort. Magamtól valószínűleg soha nem raknék be, sőt eszembe se jutna a Maroon 5. Na így vagyok ezzel a filmmel is. Tök jó volt végignézni. Voltak remek pillanatai is. És semmi kedvem fikázni, mert kedves film, tele zenével és szívvel. Az meg mind közel áll hozzám. Mégsem ez lesz a hónap filmje nálam. Azért lehet ajánlom majd valami csajnak persze. Természetesn nem véletlen a Maroon 5-os párhuzam, a csóka szerepel meg zenél is benne...

Midnight Cowboy (John Schlesinger - 1969)

Jah az a reménynek nevezett cucc az mindig ott lebeg. Felmenni a nagyvárosba és megcsinálni az Életet. A végén mindig kiderül, hogy legtöbbször az Élet csinál meg téged. És akkor már hátulról persze... New York miatt néztem meg, meg a '60, 70-es évek szcénája miatt, de mindenképp megéri. Dustin Hoffman baromi jó benne.

The Fault in Our Stars (Josh Boone - 2014)

Mindig hozom azt a példát, hogy az autó nem arra van, hogy autóbalesetet szenvedjünk benne hanem, hogy eljussunk A-ból B-be. Igen benne van a pakliban a baleset is, de nem arra van. Na ráknál ez pont fordítva van. Benne van a pakliban, hogy túléled. Így amikor a kis anyaszomorítóról csinálnak egy életközeli és nem halálközeli filmet, az mindig nagy dolog. Mert sokat ad nekünk, akiknek nincs és sokat adhat azoknak, akiknek van. Ez egy remek film a rákról. Vagy az életről.

2014. szeptember 15., hétfő

Jodorowsky's Dune (Frank Pavich - 2013)

Jodorowsky nem evilágból való. Még egy filmjének sem mertem nekiülni. Megvannak a főbb filmjei, de egyszerűen nem mertem. Szex és erőszak egy vizionárius angyaltól. Legalábbis így képzelem. Dokunk arról szól, hogy miért nem ő rendezhette meg a Dune-t, amit pedig próféicának szánt. Nagy művészek elhivatottságát látni mindig szórakoztató. Ezzel másfél órával sincs baj.

1,000 Times Good Night (Erik Poppe - 2013)

Erik Poppe a morális kérdések nagymestere. Itt azt boncolgatja, hogy egy anyának a gyermekei mellett-e helye, hogy szépen felnevelhesse őket, vagy fotóriporterként be kell mutatnia mi is megy Kenyában, meg Kabulban, hátha a világ vezetői megmentenek egy falut. Én ezeket a megmondóembereket szeretem, akik kérdéseket tesznek fel, nem pedig válaszokat próbálnak alátámasztani. Szép és megrázó film.

2014. szeptember 13., szombat

The Woman (Lucky McKee - 2011)

Pincébe bezárós horror a -próbáljunk meg drámát is belevinni, de nincs hozzá elég tehetségünk- fajtából.

For No Good Reason (Charlie Paul - 2012)

Ralph Steadman csinálta HST Félelem és Reszketés LA-ben grafikáját. Az van ha emberünk egész életében csak ezt csinálta volna nekem már akkor is ott lenne szívem kicsi közepében. De nem csak ezt csinálta. És én imádom a munkáit. Hogy a Flying Dog sörfőzdének is ő csinálja a designját az már tényleg csak hab egy jó ale-en. Ez egy dok-film róla, ami azzal kezdődik, hogy reméli, hogy valami személyes dolog kerekedik majd ki az egészből. Hát ez nem annyira sikerült. Amennyire ütnek a melói, olyan unalmas a film és ez szerintem nem az ő hibája.

2014. szeptember 10., szerda

The Keeper of Lost Causes (Mikkel Nørgaard - 2013)

Kicsit mintha azt mondták skandináv barátaink, hogy most azért nem megyünk túl messzire. Kell nekünk, hogy sokan megnézzék szal visszafogjuk magunk. Lett belőle egy jó kis krimi hétköznapokra.

The 100-Year-Old Man Who Climbed Out the Window and Disappeared (Felix Herngren - 2013)

Road movie-val meg öregekkel nehéz mellélőni. Ez is aranyos, mondjuk annál nem több.

2014. augusztus 26., kedd

Last Week Tonight with John Oliver 2014

Na jó ennek még nincs is vége, mert most kezdődött, meg nem is sorozat hanem TV Comedy, de annyira komoly, hogy írnom kell róla. Szal van ez a tévének nevezett doboz. Arra van, hogy a 8 óra munka 8 óra pihenés között 8 óra szórakozás. Olcsó, csak gombokat kell nyomogatni, nem szól semmi különösről, nem zavar be semmibe de mégis fenntartja az adrenalin szintet: a gepárd csak elkapja az őzet, Géza csak elkapja a nőket, Gerard csak bevarrja a szőglet satöbbi. Este meg poresz, ha az asszony már alszik. Felizgat, kielégít, megnyugtat. AZtán jött az Internet és minden hülye megkapta a saját kis tévécsatornáját. Nem lett több hülye csak megkapták a platformot, hogy hangosak lehessenek. Szóval a közéletet köbö úgy tudnám leírni, hogy magukat történésznek nevező karosszérialakatosok vitatkoznak magukat prófétának képzelő kertészekkel a húrelméletről. És ha már ott van az Interneten, akkor az igaz is, akkor már a tévének is be kell ám róla számolni. És akkor a gombnyogatók is próféták, történészek meg húrelméletek akarnak lenni. Röviden a Valóságnak, meg Józan Észnek nevezett izéket annyira szarrá relativizáltuk, hogy normális embernek már nincs kedve beszélni se róla. És akkor jön ez az angol szemüveges kiscsóka a stábjával és csinál egy műsört a józanoknak, a gondolkodást hiányolóknak. Annyira régen használtuk már az agyunk a képernyők előtt, hogy kurva nagyot üt a cucc. Közéleti dolgokróla köznek. Csak, hogy kis ízelítőt adjak. A tudósok 97%-a szerint az emberiség felel a Föld felmelegedéséért. Az emberek 50% ezzel szemben szkeptikus. A tévében meg mindig 2 ember vitatkozik erről. Egyrészt kit érdekel, hogy mit gondol egy hentes a globális felmelegedésről! Nem releváns! Másrészt mennyire aránytalan már, hogy erről 2 ember vitatkozik. Szal emberünk, hogy kiköszörülje a csorbát behívott 97 tudóst, hogy vitatkozzon 1 szkeptikussal. Ez csak egy példa és nem is legerősebb! Mondom még egyszer, releváció erejű a cucc. Tévé történeti dolog. Csak ajánlani tudom.


Coherence (James Ward Byrkit - 2013)

Ez egy jó kis kamaradarab. Fikázósaknak nem ajánlom, mert biztos tele van hibával. Az én agyam a 90-es éveken acélosodott szal kapásból el tud veszni a részletekben anékül, hogy fölös analizálásokba kezdene. Az ilyen bezárva egy szobába mindblowingokat meg már Bunuel (segítek Öldöklő angyal) óta csípem. Jó nem nagyon, de engem thrillelt a thriller.

Noah (Darren Aronofsky - 2014)

Én tényleg bírom Aranofsky-t, itt most összekeverte a Gyűrűkurát az Ószövetséggel. Mi lett belőle: látványos unalom, mi más? Vizuális orgia orgazmus nélkül. Engem Noé bárkájában mindig is az foglalkoztatott, hogy mi a fenét csinált ott együtt összezárva az a sok rovátkolt, meg nem rovátkolt barom. Meg, hogy tök nem fair, hogy a halak ebből a buliból is kimaradtak. Na mind1, maradjunk annyiban, hogy egyikről sem szól. Amiről meg szól az meg nem ragadta meg semmimet.

2014. augusztus 3., vasárnap

The Raid 2 (Gareth Evans - 2014) 

Vagyok olyan szerenécs, hogy épp az Expandiblabla 3 után nézhettem meg csak, hogy lássam milyen egy akciófilm amiben nem spórolnak az alkotók semmivel, amilyük van. A két és fél órából van kb. 1.5 óra nettő akció. De abból a fajtából, amit európai nem képes elképzelni sem. Szal amikor látja, akkor csak uh bazzeg-ekre képes, úgy 5 percenként. A cucc annyira kemény, tömény, annyira brutális, hogy a végére az ember bele is fárad kicsit. Az első is durva volt, de itt aztán még beleadtak apai anyait.

The Expendables 3 (Patrick Hughes - 2014)

Van a Top Secret c. filmben egy jelenet, ahol a francia ellenállás keményebbnél keményebb tagjait ismerhetjük meg. Az utolsó tag Csokiszáj, aki hörpint egyet a benzines palackból aztán elrágja a szivarját és lenyeli. Na filmünk pont ilyen, minden és mindenki annyira kemény benne, hogy az ember már kezd gyanakodni, hogy paródia... És akkor még rátesznek egy lapáttal. Amikor már felrobbant a Minden valami béna maketten, akkor jön még egy robbanás, ami aztán a Minden2-t is a földdé teszi egyenlővé. Be kell vallani, hogy a sztárok szerződéseinek aláírása után már se pénz, se fantázia se energia nem maradt. AZ már csak a hab a tortán, hogy Arni és Stallone annyira öreg már bazzeg, hogy tuti egy seprűnyéllel a seggükben bábozták el velük az egészet. Jah igen lebuktam én is, hogy nem moziban néztem meg hanem a bemutató előtt két héttel kikerülő DVD minőségű kalózt. De esküszöm egyből utána le is töröltem, hogy még a helyet se foglalja.

2014. július 13., vasárnap

Cutie and the Boxer (Zachary Heinzerling - 2013)

Boxer képeket boxol nagy vásznakra, Cutie meg a felesége, akinek el kell vislenie ezt az alkoholista művészt egy életen át. Úgy menekül, hogy saját művészetet kezd, ami lehet jobb, mint sztár férjéé. Nem több, nem kevesebb. Meglettem volna nélküle is azt hiszem.

Pump Up the Volume - The History of House Music 1-3. (Carl Hindmarch - 2001)

Olyan túl sok újdonság nem derül ki belőle: feka meleg csávók, akiket nem csak a többségi (fehér) társadalom, hanem saját közösségük is (heteroszexuális feha) megvetett, kitalálják maguknak a disco után a tutit: techno. Aztán mindez megérkezik UK-ba, (ahogy a punk is megérkezett) és a guy culture helyére bekerül az Ecstasy. Aztán az egészből divat lesz. Azért persze az electro-headek élvezni fogják, ahogy a hétvégi rave-ekből egyszer csak történelem lesz.

2014. július 7., hétfő

Dr. No (Terence Young - 1962)

Nekem ez az egész James Bond nem keverve rázva cucc sose jött be. Gondoltam elkezdem az elején, hátha rákapok a dolog ízére. De nagyon nem. Jó mondjuk Ursula Andress-t tudnám nézni a egy ideig, ahogy kagylózgat a tengerparton, de köbö ennyi.


The Grand Budapest Hotel (Wes Anderson - 2014)

Jó kis cucc ez, mintha kisgyerekként lapozgatnám a megsárgult lapokat a meséskönyvben. Nem kis teljesítmény ez, de az előző Wes Anderson film (Moonrise Kingdom) kicsit több mindenről szólt (legalábbis nekem), így nekem az jobban bejött.

2014. június 25., szerda

Sidewalls (Gustavo Taretto - 2011)

Azoknak, akik hosszabb ideje kapcsolatban élnek nem ajánlom, mert ők már tudják, hogy nem igaz. A szinglik csípni fogják, hogy van remény és nem rajtuk múlik a dolog. A Sors, az bazzeg. Csak az meg épp nyári szabadságon, vagy síel ha épp tél van. A szerelmesek hálistennek nem filemeket néznek, meg mozis blogokat olvasnak, nekik nem kell üzennem. Tényleg jó film, remek képekkel és hangulatokkal az Igaz Szerelemről.

Metro Manila (Sean Ellis - 2013)

Ilyen faluból városba felmenős, értékrendileg átrendeződős. De abból klassz tökönrúgós fajtából. Engem teljesen lenyűgözött, el is képzeltem, hogy menetelek a békemenettel a nagyváros mocska ellen. A Rossz monnyon le!


2014. június 9., hétfő

Resolution (Justin Benson, Aaron Moorhead - 2012)

Ennek nincs semmi értelme, meg tök következetlen, de végig lehet nézni. Én egyre inkább vagyok 'Adok 30 percet, hogy győzz meg!' párti, ha nem akkor kegyetlenül feállok és abbahagyom. De ezt végignéztem véletlenül.

2014. június 3., kedd

Tim's Vermeer (Teller - 2013)

Van Vermeer, aki Tim szerint, mint egy fényképezőgép lencsék segítségével gyakorlatilag leképezte amit látott, tehát nem festett. Lehet. David Hockney is ezt hiszi, neki meg el is hiszem. Az viszont nagyon amerikai, hogy akkor most a mi show biz-es vizuál effektes tapasztalatinkkal jól utána fogjuk ezt csinálni. Mert meg tudjuk csinálni. Utána csinálták. Három évbe tellet, de megcsinálták. Most ott lóg a milliós ház falán a kandalló felett az a másik Vermeer, ami nem is az. Mint emberi teljesítmény nem semmi. Olyan, mint megenni 3 kiló hotdog-ot egy óra alatt. Oké. Filmünk olyan, mint az amcsi filmek általában. A téma fontos, fontos, mint egy háttér az amcsik mennybemenetléséhez. Az a baj, hogy leszarom ki az a Tim. Vermeer érdekel! És ha tényleg így alkotott a mester, akkor még sokkal jobban lenyűgöz, hogy erre képes volt a 17. században. Az esztéták szíve meg dobban egy nagyot és már idézik is mit mondott Benjamin a képek aurájáról, hogy bizáncban kapartak egy kicsit az ikonok aranyából mert gyógyítóerőt tulajdonítottak neki, a görögök meg sztorizgattak a festett szőlőfürtről, amire rászáltt egy madár, mert azt hitte igazi... Mindezt viszont már Tim-nek is köszönhetjük. Szóval bölcsészeknek, művészeknek kötelező, de a normálisoknak is érdekes lehet.

2014. június 2., hétfő

Jeune & Jolie (François Ozon - 2013)

Jó, bevallom nem tudom, hogy mivel de tény, hogy levett a lábamrók a cucc. Mondanom sem kell láttam már jobb filmet, durvábbat is, szebbet is satöbbi. Mondjuk talán ennyire hideg és rideg francia filmmel még sosem találkoztam. A felszínen persze színes, francia, de igazából egy kegyetlen izlandi dráma lappang a mélyben. Lehet ez az ok, meg a csaj is jó színész. Ozon már előző filmjével (In the House) is belopta magát a szívembe ez máshogy, de ez is ott van.

2014. június 1., vasárnap

Utolsó idők (Mátyássy Áron - 2009)

Kicsi a sors de túlontúl erős, énekelte a 80-as évekeben a Huckleberry. Olyan túl sok minden nem változott Mo-n, főleg nem vidéken. Klassz ez a film, főleg mert figyeltek az operatőri munkára, meg megtámasztották soundtrack-el. Néhol döcögnek a dialógok, meg a színészi munka is. de ettől még rendben van. Érfelvágós Móricz novella az ezredforduló Magyarországáról (PUF pólós turistacsaj plusz pont!).

2014. május 25., vasárnap

Philomena (Stephen Frears - 2013)

Ha ilyen filmek mennének a tévékben esküszöm jobb lenne a világ. Ilyen lassú, klassz történetes, emberközeli, moráliás, ilyen klassz minőségben. Nem kell a felvert műhab, ilyen filmek kellenek. Én a kicsit bonyolultabb dolgokra vágyok, de az legyen az én bajom.

La grande bellezza (Paolo Sorrentino - 2013)

Remek látlelet a korról. A korunkról, arról a néhány évezredes kultúráról, amit a római háttér elég plasztikusan kontúroz. Meg a 65 éves születésnapját és az Életét sajátosan ünneplő főhősünkről is. Nem vagyok még 65, nem hiszem, hogy értenem kéne minden sorát, de nem csak ezért többször nézős.

2014. május 21., szerda

Short Peace ( Hiroaki Ando - 2013)

Egy óra nyolc perces az egész és 4, vagy 5 kis anime történet van benne. De egyiks sem szól semmiről max., hogy minden jóban van valami jó. Talán. Viszont szép! Rég láttam már animét, hiányzott is, de ez nem pótolt semmit.

2014. május 19., hétfő

Beats, Rhymes & Life: The Travels of a Tribe Called Quest (Michael Rapaport - 2011)

Gyönnek a kiscsákók a Semmiből, és jól nyomják amijük van a májkba... Aztán van, hogy robban a cucc és egyszercsak mindenki elkezdi nagyon bírni ezt. Kicsákókból sztárok lesznek, a semmiből luxus az energiákból meg pressure, hogy kijöjjön az új album. Aztán az egész kezd átmenni lidércnyomásba és jönnek a bajok: drog, hasadt egó, barátokból ellenségek stb. Ismerős a mese. Ez történt a Tribe Called Quest-el is. Na jó annyi, hogy itt a cukorbetegség is megjelenik a színen, mint a legnagyobb MC. A zekekar persze legenda, viszont mint dok film nem egy nagy durranás. Rajongók bírni fogják a többieknek nem ajánlom.

2014. május 4., vasárnap

Snowpiercer (Joon-ho Bong - 2013)

Klassz, mert ha nem láttad Hunger Games-t, az Oldboy-t, a Gyilkosság az Orient expresszen-t, meg nem olvastad a Szép új világot Huxley-tól, akkor már nem is kell. Csak ezt megnézned. Nincs benne semmi különös, de élevezni fogod. Aztán két nap múlva tedd fel magadnak a kérdést, hogy a te jegyed melyik kocsiba is szól. Csak, hogy az önreflexiót se felejtsük.

2014. április 28., hétfő

Lone Survivor (Peter Berg - 2013)

Milyen is egy amcsi háborús film. Van néhány amerikai hős, akik mennek távcsöves puskákkal demokráciát vinni afgán fejekbe. Van, hogy ólommal van, hogy máshogy. Ez utóbbi a ritkább. Aztán a van Az Ellenség, leginkább arctalan vérfröccsenés 20 percenként turbánnal. A végén meg lehet könnyezni, hogy a hősök bár elbuktak sem buktak ám el. Aki moralizálgatni akar, vagy alapvető ismeretei vannak az emberi anatómiáról és annak teherbírásáról, annek nem ez való. Aki csípi a háborús akciófilmeket, meg a nyílt töréseket az bírni fogja mert zúz rendesen.

Wadjda (Haifaa Al-Mansour - 2012)

Szogezzunk le valamit. Olyan nagy kulonbsegek a zsido (ie. 3000 - Oszovetseg), a kereszteny (idoszamitasunk - Ujszovetseg) es muszlim (isz. 1000 - Koran) kozott nincs. Kb. ugyanaz a kulturalis forras. A Koran tobb szabalyt es torvenyt ir elo. Nem gonosz tehat, de talan kijelenthetjuk, hogy o a tini a csapatban kis kiforratlansagokkal. Szal amikor nyomi afgan pasztorok szetlonek egy 5000 eves 50 meter magas, sziklaba vajt Buddha szobrot mert rajonnek 5000 ev utan, hogy jah annak van arca amit tilt a vallasuk (igen, en nem felejtek fasszopok!). Vagy amikor halalra koveznek noket csak mert nem volt tokeletes a burka az nem a vallas hibaja. Hanem a hulyek hibaja. Hulyek pedig mindenhol vannak. De az Elet maga valahogy mindig erosebb, mint ez a hulyeseg, valahogy mindig kisejlik a baromsag alol. En azt mondom, hogy szep ez az uzenet ebben a szaudi filmbben is, csak maga a film esetlen. Nehez lefikazni, mert az ember kiall a jo uzenetekert, de elegge B kategorias a cucc, de legalább szaudi.


The Armstrong Lie (Alex Gibney - 2013)

Van ez a csávó. Legyőzte a rákot meg hétszer megnyerte a Tour de France-ot, mindig is csodáltam. Ő meg a csapata kitalálta ezt a műanyag karkötős 'támogassá valamit már' cuccot. Ami nálam ott van top5 marketing ötletek között. Ők a rákelleni harcra hivták fel vele a figyelmet meg gyűjtöttek zsét (akinek egy sincs az jelentkezzen). Emlkészem, hogy néztem valamikor a Tourt, az olyan, hogy öt és fél órában az ember kis francia templomokat, vagy nagy francia tájakat néz, probálja elviselni ifj. Kénzy Jenőt és órankent történik valami. Szökés, csapatos pisi bringáról 30 férfival előadva, ilyenek. Szóval néztem a Tourt vagy három órája, mentek fel a hegyre Ulrich-al, az örök másodikkal, falfehéren a fáradtságtól. És az egyik elcsúszott. Már nem emlékszem, talán Ulrich volt, megállt és megvárta, hogy a másik feltápászkodik, mert nem egy ostoba elcsúszással akart nyerni, hanem férfias küzdelemben. Emlékszem, sírtam és azt mondtam, na ezek férfiak. Aztán kiderült, hogy doppingolnak. Már akinek ez újdonság volt. Tricky tolt is rá egy kommentet, hogy amikor ő cuccozott a bringáját is nehezen találta meg nem, hogy feltekerni a Pireneusokra. Meg olyan jó volt mondani, hogy 3 Armstrong is van és mind remek ember. Aztán van ez a film és kiderül, hogy Lance egy hazug szemét. Még a doksi filmrendezőjének is folyamat hazudott a forgatás alatt. Múltkor olvastam valahol a neten, hogy az ember a zöldségesnél is a legszebb almát választja a legkevesebb hibával. És hőst is így választ magának az ember. Szal nálam akkor már csak Louise és Neil maradt ebben a sorban. Bazd meg Lance (idézet a Ponyvaregényből)!

2014. április 19., szombat

20 Feet from Stardom (Morgan Neville - 2013)

Vannak ezek vokalisták, a Saliérik, akikből nem lett Mozart, ők tolják a subidubibát a sztár mögött. A sztárok szerint isteanadta tehétségek, igaz nevük az nincs. Amikor összeülneka vokalisták egy doksifilm kedvéért, akkor nosztalgiáznak, hogy igen, amikor Sting mögött, meg az Avatar madárvijjogásait is én csináltam. Érdekes. Kicsit szomorú is az egész persze. Aztán Mick Jager a film közepén megmondja a frankót: Én kurvára nem vágom miért akar valaki egész életében úúú-t, meg ááá-t énekelni, ahelyett, hogy csinálna valamit. Hát kb. én is ezt gondolom. De valaki csak Saliéri és nem Mozart...

The Secret Life of Walter Mitty (Ben Stiller - 2013)

Lehet úgy nézni, hogy ez egy két órás Life magazin reklám. És akkor be kell vallanunk, hogy zseniális. Mert nem rossz a film, még akkor se ha Ben Stiller rendezte, főleg ha nem is film, hanem reklám. De kell kicsit úgy is nézni, hogy nem az hanem film és akkor mondjuk a magyar néző, na ő akkor hogyan is internalizálná ezt a mesét? Mert ügye az üzenet a salgótarjáni autófényezőnek is ugyanaz. Ne fényezd azt a karosszériát tovább, se otthon a bohócot. Hanem merj a lábadra állni utazz el Jászberénybe és Nagy Szalontára bátran, ahol megtalálod önmagad meg a nőt is hozzá. Valljuk be, kicsit hamiskás. Ilyen a filmunk is, kedves, vicces, de a legkevésbé sem igaz. A Life magazinra viszont előfizetnék (nem). Kár, hogy csődbement a papír változat, ahogy az itt kiderül.

2014. március 31., hétfő

Mystery Road (Ivan Sen - 2013)

Az ember csak nézi az ausztrál prérit meg hallgatja azt, ahogy ott beszélik a népek az angolt. Aztán egyszercsak vége lesz a filmnek. Állítólag thriller. Véletlenül végig lehet nézni.

2014. március 25., kedd

The Wolf of Wall Street (Martin Scorsese - 2013)

Jó kis fasszagú film ez. A nő vagy kurva, vagy cseléd benne, ahogy az kell. Jó azért persze két kivétel van három óra alatt. De ez inkább nekünk szól, ekszel zínezgető, kapszulás kávé szélszes, szoftver frissítgetőknek. Mert ki nem akar kurvák seggéről kokaint cippantani (jó biztos van néhány erős nemzettudatú, aki pálinkát akar inni szürke marha szarvából, de én velük nem foglalkoznék bővebben), ki nem akarja elhinni, hogy egy garázsból indulva is vehetsz kurvát a yachtodnak, vagy yachtot a kurvádnak? Hát persze, hogy mindenki. És három órára meg is kapjuk ezt az érzést, aztán másnap sokkal fényesebb tokával szopjuk ugyanazt a nyalókát. Martin ha mást is akartál ebbe szűk három órába (miért kell 3 órás filmeket rendezni?) belesűríteni, hát akkor az nekem nem jött le. Meg mindent azért már nem szopok be az indivídumról, meg a pénzvilágról szóló kritikádról. Ha azt mondom, hogy minden csodás női vonal és kokain csík ellenére is majdnem abbahagytam a felénél, akkor azt hiszem mást nagyon nem is kell említenem.



2014. március 16., vasárnap

True Detective 1-8. (2014 – Nic Pizzolatto )

Ez egy jó krimi, nem több nem kevesebb. Túl van kicsit hypolva tehát, de nem is baj. Viszont ami érdekes benne az Matthew McConaughey. Ha Chuck Norris játszaná a főszerepet, senki nem beszélne róla, mert nincs benne semmi különös. De hálistennek nem ő főszereplni. Még nem láttam a The Wolf of Wall Street-t, de Mat uolsó három filmjét véletlenül igen. Paper boy, Mud, Dallas Buyers Club ezekben gyakorlatilag ugyanazt a déli izzadó, suttyó, outsider karaktert tolja, hol több, hol kevesebb őrülettel. Szal volt hol kigyúrnia a szerepet, de be kell vallani iseteni jól sikerült. A cuccnak semmivel nincs jobb, erősebb hangulata, mint egy Killing, Bron, Homeland, American Horror Story dolognak, sztoriban kifejezetten klisés, de Matt miatt érdemes.