Sidewalls (Gustavo Taretto - 2011)

Azoknak, akik hosszabb ideje kapcsolatban élnek nem ajánlom, mert ők már tudják, hogy nem igaz. A szinglik csípni fogják, hogy van remény és nem rajtuk múlik a dolog. A Sors, az bazzeg. Csak az meg épp nyári szabadságon, vagy síel ha épp tél van. A szerelmesek hálistennek nem filemeket néznek, meg mozis blogokat olvasnak, nekik nem kell üzennem. Tényleg jó film, remek képekkel és hangulatokkal az Igaz Szerelemről.

Metro Manila (Sean Ellis - 2013)

Ilyen faluból városba felmenős, értékrendileg átrendeződős. De abból klassz tökönrúgós fajtából. Engem teljesen lenyűgözött, el is képzeltem, hogy menetelek a békemenettel a nagyváros mocska ellen. A Rossz monnyon le!

Resolution (Justin Benson, Aaron Moorhead - 2012)

Ennek nincs semmi értelme, meg tök következetlen, de végig lehet nézni. Én egyre inkább vagyok 'Adok 30 percet, hogy győzz meg!' párti, ha nem akkor kegyetlenül feállok és abbahagyom. De ezt végignéztem véletlenül.

Tim's Vermeer (Teller - 2013)

Van Vermeer, aki Tim szerint, mint egy fényképezőgép lencsék segítségével gyakorlatilag leképezte amit látott, tehát nem festett. Lehet. David Hockney is ezt hiszi, neki meg el is hiszem. Az viszont nagyon amerikai, hogy akkor most a mi show biz-es vizuál effektes tapasztalatinkkal jól utána fogjuk ezt csinálni. Mert meg tudjuk csinálni. Utána csinálták. Három évbe tellet, de megcsinálták. Most ott lóg a milliós ház falán a kandalló felett az a másik Vermeer, ami nem is az. Mint emberi teljesítmény nem semmi. Olyan, mint megenni 3 kiló hotdog-ot egy óra alatt. Oké. Filmünk olyan, mint az amcsi filmek általában. A téma fontos, fontos, mint egy háttér az amcsik mennybemenetléséhez. Az a baj, hogy leszarom ki az a Tim. Vermeer érdekel! És ha tényleg így alkotott a mester, akkor még sokkal jobban lenyűgöz, hogy erre képes volt a 17. században. Az esztéták szíve meg dobban egy nagyot és már idézik is mit mondott Benjamin a képek aurájáról, hogy bizáncban kapartak egy kicsit az ikonok aranyából mert gyógyítóerőt tulajdonítottak neki, a görögök meg sztorizgattak a festett szőlőfürtről, amire rászáltt egy madár, mert azt hitte igazi... Mindezt viszont már Tim-nek is köszönhetjük. Szóval bölcsészeknek, művészeknek kötelező, de a normálisoknak is érdekes lehet.

Jeune & Jolie (François Ozon - 2013)

Jó, bevallom nem tudom, hogy mivel de tény, hogy levett a lábamrók a cucc. Mondanom sem kell láttam már jobb filmet, durvábbat is, szebbet is satöbbi. Mondjuk talán ennyire hideg és rideg francia filmmel még sosem találkoztam. A felszínen persze színes, francia, de igazából egy kegyetlen izlandi dráma lappang a mélyben. Lehet ez az ok, meg a csaj is jó színész. Ozon már előző filmjével (In the House) is belopta magát a szívembe ez máshogy, de ez is ott van.

Utolsó idők (Mátyássy Áron - 2009)

Kicsi a sors de túlontúl erős, énekelte a 80-as évekeben a Huckleberry. Olyan túl sok minden nem változott Mo-n, főleg nem vidéken. Klassz ez a film, főleg mert figyeltek az operatőri munkára, meg megtámasztották soundtrack-el. Néhol döcögnek a dialógok, meg a színészi munka is. de ettől még rendben van. Érfelvágós Móricz novella az ezredforduló Magyarországáról (PUF pólós turistacsaj plusz pont!).