Beginners (Mike Mills - 2010)

Miről ismerszik meg az amerikai független film? Vidám gyors jelenetek alatt lassú szomorú zongora, indőnként keserédes filozófiai fejtegetések az egész világról és az élet elmúlásáról, kézikamera. Nincs semmi baj a Beginnersel sem, van hangulata, szól valamiről, még a kutya is olyan színészi alakítást nyújt, hogy elhiszem átélte ezeket, nem csak játszik. Jól esett ez a film, de holnap már szerintem nem fogok rá emlékezni. Ilyenek kellenének esténként a tévékbe, esküszöm jobb lenne a világ.

Before The Rain (Milcho Manchevski - 1994)

Azért vannak helyek, ahol a mienknél is szarabb a helyzet és még messzebb a fény az alagút végén. A balkán mégiscsak balkán és még sokáig az is marad. Hála istennek mi sosem fogjuk megérteni ezt a lelkivilágot és megélni azt ami nekik a mindenni tapasztalás. Az élet olcsóbb, mint gondolnánk.

It's a wonderful life (Frank Capra - 1946)

Karácsony délutánra ideális. És nem csak az derül ki belőle, hogy élni szép és amit adunk azt vissza is kapjuk embertársaintól. De az is, honnan származik Zuzu Petals neve a Ford Farliane-ből.

Another Earth (2011)

Szerettem a hangulatát sőt szerettem volna szeretni, de valahogy nem állt össze. Az egy dolog, hogy nincsenek meg a válaszok, de itt a kérdések sincsenek kidolgozva. Pedig lehetne számos, számos ráadásul rendkívül érdekes is. Platónt viszont illik pontosan idézni. Elsőfilmes munka érdems lesz Mike Cahillre odafigyelni na meg a színésző forg. könyvírónkra is.

The Fog of War (Errol Morris - 2003)

Doku ez emberről, aki a II. vh-ban a bombázások optimalizálásán dolgozott, hogy Tokiót és több nagyvárost felgyújtva elégessenek 100 és 100.000 japót. Majd a Fordnál tanácsadó, aki bevezeti a biztonsági övet, hogy életeket mentsen. Kennedy hadügyminisztere és sírhelyének kiválasztója. Majd ugyanez a Jhonson érában a vietnámi háború alatt is. A hidegháborúban az atomháború ellen küzd. Majd a világbank elnöke több, mint 10 évig. Egy nem kicsit ellentmondásos század nem kicsit ellentmondásos személyisége, Robert Strange McNamara.

Dead Man's Shoes (Shane Meadows - 2004)

Jól megcsinált, erős bosszú-film. Nekem túl Chuck Norrisos, vagyis kicsit túllőt a célon. És itt nem csak főhösünkről beszélek.

New Jack City (Mario Van Peebles - 1991)

Nehéz rá haragudni mert mégiscsak az egyik legnagyobb blaxponation movie. De persze lötyög a sztori, meg bénák a színészi alakítások. Aki még nem látta egyszer mindenképp ajánlott.

Restrepo (Tim Hetherington - 2010)

Nem nagy újdonság, hogy mindig az erősebb kutya írja a történelmet. Azért mégis furcsa, hogy dokumentumfilnek hívják azt, ahol névtelen turbánfejűek háttere előtt mennek az amcsi srácok megint a mennybe. Persze könnyű a fotelból okoskodni, ott lenni, leforgatni megint más. Csak arról kicsit kevés szó esik, hogy jönnek GI-ok és szétlövik a falut. A csávó, aki a hippi szülei elleni lázadásból lő gránátokat afgán gyerekekre azért komoly. Meg a Touch me now is ott fent a semmi tetjén. Meleg helyzet na.

Swordsmen (Peter Chan - 2011)

Peter Chan-nek sikerült kikeverni kis wuxiából, Sherlock Holmes-ból meg buddhista morálmeséből egy olyan klassz koktélt ami nem csak szép, de finom is. És persze üt, nem is kicsit. A sok chi- és chakra-mindentudónak meg megmutatnám mit is jelentenek ezek a szavak igazából.

R: Hit First, Hit Hardest (Tobias Lindholm - 2010)

Dán börtönfilm. Nem mondom, hogy rossz, meg, hogy nem kemény, de volt már jobb.

Tomboy (Céline Sciamma - 2011)

Remek film a gyerekkorról, az énkeresésről és az éledező szexualitásról (a többi spoiler lenne).

The American (Anton Corbijn - 2010)
Szerelmes bérgyilkosos, drámás. A jobbik fajtából (Anton Corbijn, George Clooney) de a meztelen nők meg az olasz kisvároska sem segít rajta sokat.

The Thing (Matthijs van Heijningen Jr. - 2011)

Már Eco is megmondta, hogy sokkal izgatóbb a két ruhadarabb közül kivillanó bőr, mint a pőreség. Na itt meg aztán megkapkjuk az arcunkba csunyáját már az elején. Azontúl, hogy béna a CGI ezzel az egész el is veszti az élét. A Dolog már nem valami dolog, hanem látjuk. Passz. Oda a feszültség. Jó persze, aki nem látta az eredetit az lehet, hogy kap egy sima közepes horrort. De gyors felejtse is el és nézze csak meg a 82-eset. Egyébként a fogtöméses jelent mindent elmond arról az óriási szakadékról, ami az első zsenialitása és ennek sutasága között húzódik. Az erdetiben egy forró dróttal kaparássza Kurt a véres petricsészét... nyikorg, mint a köröm a táblán a vér meg menekül ha nem emberi. Itt mit kapunk? Béna Ripley-hadnagy-klónunk egy zseblámpával belevilágít mindenki szájába... Végre az nyer, aki utál fogatmosni.

Even the Rain (Icíar Bollaín - 2010)

Elsőre érdekes a párhuzam, ahogy az európai filmstáb ugyanúgy megveszi üveggyöngyért az indiánokat, mint ahogy az történik magában a filmben is amit Colombusról forgatnak. Aztán jön a következő szál, ahol az indiánoktól el akarják privatizálni a vizet a gonosz mások. A stáb persze mennybe megy az idiánok meg csinálják a dolgukat: szopnak tovább! Kissé igazságtalan, de be kell látni teljesen realista leosztása ez a világnak. A film persze nem erre reflektál.

Oranges and Sunshine (Jim Loach - 2010)

Érdekes téma: a 40-50es években közel 130.000 angol gyereket "adoptáltak" ausztráliába, ahol aztán gyakorlatilag munkatáborokban kötöttek ki. Egy nem túl jó filmen kersztül bemutatva. A több rétegből (szülők, akik odaaták a gyerekeiket, két ország, aki asszisztált hozzá, a tesvériség, aki dolgoztatta és abuzálta őket, a gyerek, akik átélték, a társadalom, ami megtudta, az intézményrendszer, ami nem tett semmit stb. stb. ) egyik sem lett épkézláb módon kifejtve.

Tabloid (Errol Morris - 2010)

Egy kissé követhetetlen doksi mormonokkal, szexel, emberrablással, klónozott kutyákkal, bulvárral, kurválkodással és sok szerelemmel. Joyce McKinney nem éppen szürke hétköznapjai. De hogy ki is ő valójában, azt senki sem tudja.