The Expendables 2 (Simon West - 2012)

Most erre mit mondjak. Összeszedték a 80-as évektől a legjobb akciófilm jeleneteket, kicsit megfűszerezték Call of Duty hangulatokkal és tényleg beleraktak minden ötödik X-en túllévő szétbotoxozott példaképet a vhs-korszakból. Aki mindezt nem tudja értékelni az vagy túl fiatal vagy menthetetlenül pacifista, esetleg sznob. Mondjuk az én is vagyok, de ezt élveztem, ráadásul sokkal jobb, mint az első rész. Lehet azért mert ezt nem Rambó rendezte!

Joe Strummer: The Future Is Unwritten (Julien Temple - 2007)


A Clash egy remek banda, egész generációkat meghatározó számokkal és egész generációkat meghatározó stílussal. Még mindig itt rohangálnak a joestrummer, paulsimonon fejek az utcán. Mindezen túl jó arcok voltak és tudtak is maradni, sajnos Joe már fent penget valahol valamit. AKit érdekel Joe Strummer-en keresztül ez a történet annak mindenképp csak ajánlani tudom.

The Dead Zone (David Cronenberg - 1983)

Jó mondjuk Christopher Walken zseni, Stephen King (bár nekem nem stílusom) is eléggé ott van a szeren. Cronenberg meg... Zsé kategóriás horrorból indult majd a látomásos thriller-sci-fi-horror-cyber-drámán át eljutott a mélylélektani nagyon finom élveboncolásig. Rendezésileg nincs ebben a filmben túl sok, igazából Walken és a sztori visz mindent. Nekem néhol low-budget hangulatom is volt. Nem több, mint egy megfilmesített sztifönking. De én rajongok Cronenbergért, így élveztem a mester megmegcsillanó őrületét még ebben a középszerben is. Videodrome, The Fly, Naked Lunch, Crash, eXistenZ minden erős idegzetű, 'aztakurva' élményt keresőnek ajánlott.

Mystic River (Clint Eastwood - 2003)

Remek a sztori, zseniálisak a színészek a rendezés is a helyén van. Megnéztem, élveztem, holnapra mégis elfelejtem mert csupán egy jó krimi, nem több.

Prometheus (Ridley Scott - 2012)

Jó kicsit sokat akart fogni a mester de ez ma mintha kötelező is lenne. Azt viszont nem gongoltam volna, hogy sikerül hangulatban hozni azt amit megalkottak 1979-ben. Ez a parazitás para, ma is para. Nyilván lehetne fikázni egy csomó oldalról, de én nem akarom. Leültem beparáztam összekacsintottunk, amikor össze kellett, megvontam a vállam a kellemetlen részeknél és ennyi. Én bírtam a tetralógia minden darabját, mnindegyiket másért. Bírtam, hogy Fincher és Jeunet mer más lenni. És most ezt is bírtam, nem azért mert tökéletes hanem mert ez az alien-univerzum egyszerűen óriási.

Bron/Broen 1-10. (Hans Rosenfeldt - 2011)

A dramaturgia néhány kulcsponton kifejezetten kellemetlen, de a sztori végülis egy izgalmas krimi. Gyönyörű szikár képekkel operál (a hidas képek tényleg zseniálisak), aztán jön valami idétlen kézikamerázás meg videó-klipp vágás. Néha Derrick néha meg igazi skandináv-kegyetlen thriller. Majd az amcsik feltupírozzák, retusálják kicsit és akkor majd üt rendesen. Ők értenek ehhez.

A.C.A.B.: All Cops Are Bastards (Stefano Sollima - 2012)

All cops are bastards. Meg a skinek, meg a bevándorlók, meg a futballhuligánok, meg a szemét feleségek, meg a kölkök, meg a politikusok, meg a... Ez így több, mint zavaros. Arról nem beszélve, hogy nekünk sajnos van némi tévés tapasztalatunk, hogy megy neki a focidrukker/tünető a rendőrnek és az erre hogy válaszol. Hát nem így. Felejtős, de jó a soundtrack-je.

Teddy Bear (Mads Matthiesen - 2012)

Van annak valami varázsa, ahogy 2 mázsa izom alól fel-felsejlenek az érzelmek. Látszani alig látszanak egy ilyen tömeg alatt, de ott vannak. Na meg erről a  Szeretet nevű izéről is sokat elmond a szerzőnk itt a test-kultusz kellős közepén az elidegenedés szomszédságában. skandináv rajongók úgyis imádni fogják (most nem azért, de ezerszer mívesebb, mint a Bridge/Bron/Broen), a többieknek biztos szokni kell a lassúságát, de megéri.

Avengers Assemble (Joss Whedon - 2012)

Hát ez inkább kissrácoknak és geekeknek való. Enegem öt jó poénnal és két jó csajjal nem lehet levenni a lábamról.

London - The Modern Babylon (Julien Temple - 2012)

Mint dokumentumfilm, igen kusza, sokminden kimaradt és a fókusza is homályos, hogy akkor most pontosan mit is szeretne. Ettől még érdekes tud maradni, főleg a rengeteg archív felvétel miatt. Julien össze-scratchelte képben és a hangban úgy 1900-tól amit fel tudott hajtani a BBC raktáraiból. Kicsit érthetetlen, de London is az.