Jane Eyre (Cary Fukunaga - 2011)
Aki eddig kihagyta a könyvet, most meg úgy gondolja nem nagyon fog Brontet olvasni, mint jómagam is. Most pótolhatja.

Rise of the Planet of the Apes (2011)

Disneynek túl durva, akciófilmnek meg túl disney...

Snowtown (Justin Kurzel - 2011)

Szikár és brutális, mint egy Móricz novella. Pedig ausztrál, mint az Animal Kingdom. És túltesz rajta. Film John Bunting-ról Ausztrália legbrutálisabb sorazatgyilkosáról.

Bal (Semih Kaplanoglu - 2010)

Az igaz, hogy már az nagy élmény ha nem a jóléttől szenvedő amerikai párokat kell néznem generál szósszal leöntve. És itt kapunk is török hegyeket és falut, meg kapunk egy szép csendes filmet is. Egy szép formai párhuzammal, hiszen hősünk csak akkor nem dadog ha suttog. Meg kapunk drámát is, nem csak a dadogást. Valahogy nekem ez a film mégis túl csöndes maradt. Tényleg nem dadogott, de nem mondott semmit sem. Persze van, hogy pont ez kell.

The Guard (John Michael McDonagh - 2011)

Ritkán botlik manapság az ember jó vígjátékba. Most se mondanám, hogy ez történt, ettől még jól szórakoztam ezen a bunkó ír őrmesteren meg a figurákon és szitukon amibe bele és beleszalad. Na meg persze az akcentuskon.

A Separation (Asghar Farhadi - 2011)

Filmünk olyan ügyesen kidolgozott és szépen szőtt, mint egy nemes perzsaszőnyeg. Egészen mesteri, ahogy hőseink kis apró botlásokon keresztül fokról rokra csúszunak bele saját drámájukba úgy, hogy azt sokáig észre se veszik. Az élet már csak ilyen. Nem könnyű se megszokni, se bemutatni. Ez utóbbi most sikerült. Már a Persepolis is meglepett, mennyire hamis a kép a fejünkben Iránról és az egész perzsa világról, itt egy újabb meglepő lenyomat meg egy remek családi dráma.

Like Dandelion Dust (Jon Gunn - 2010)

Érdekes a téma: mi van ha az örökbeadó szülők visszavennék gyermeküket. Érdekesebb irányba is fordulhatott volna, abból egy érdekesebb film lett volna. De nem lett. Lett viszont egy vállalható, néha hullámzó színészi munkával és döcögő dramaturgiával elmondott családi dráma egy elég jó mondattal az elengedésről. Persze jellemzően a gyerekkel senki nem foglalkozik, beleértve a rendezőt is.

When China Met Africa (Marc Francis, Nick Francis - 2010)

Azt mondjuk el lehet képzelni, mi van akkor, amikor kína találkozik afrikával. Új kolonializmus. Az az igazság elég kemény látni a diktáló kínaiakat, a kínai büfében valahogy egészen máshogy viselkednek. De elég kemény látni az igazi vesztes fekete afrikát is, akiknek eddig még mindig csak diktált valaki. Kicsit sok a lesütött szem, lehajtott fej. És az sem lehet véletlen, hogy ez miért történik mindig így. Meg az sem, hogy a politikusaik jólszabott öltönyökben, joviálisan importálják a tutit egy törzsi szinten létező országnak. Nem mondom, hogy hibátlan doksi, de mindenképpen érdekes.

The Man from Nowhere (Jeong-beom Lee - 2010)
Remek dél-koreai thriller, se több, se kevesebb. Ami azt jelenti, hogy kapunk egy jól kidolgozott über durva sztorit, leöntve 8 liter vérrel, olyan akció-jelenetekkel, amik nem is léteznek, meg egy kis giccset a végére. Láttam már belőle néhányat, de még mindig nem tudom megszokni. Egy amerikai akció pop corn mozi, mint egy könnyed nyári hasmenés átszalad az emberen. Ezek ott keleten tudnak valamit, amitől ez mégsem lesz olyan egyszerű.

Tucker and Dale vs Evil (Eli Craig - 2010)
Horror paródia, de a jobbik fajtából. Bár egyetlenegy helyzetkomikumra van felfűzve az egész azért végig szórakoztató tud maradni. Pontosabban fogalmazva, nekem mindig jött egy poén, amikor épp ki akartam kapcsolni, hogy áttérjek egy jó Tarr Béla filmre.

Boyz N the Hood (John Singleton - 1991)
Biztos lesz egyszer gypsixplonation is, aztuán már csak néhány dekád és dzsipó lesz valahol az elnök. A Boyz N the Hood-ot meg kötelezővé kéne tenni minden gettóban gondolkozó zavarosfejűnek. Persze nem értenének belőle semmit. Pedig nem is olyan nehéz belátni, hogy aki a dzsungelben nő fel abból vadállat lesz. Az eddig általam látot blaxplanation filmek nekem kicsit Z-kategóriások voltak. Ez, mint film is megállja a helyét.

Taxi Driver (Martin Scorsese - 1976)
Drive miatt újranéztem keresve a párhuzamokat és azt kell mondjam ez a film nem kopik. Tartalom és forma ugyanúgy hat/üt 35 év után is. Egyszerűen remek.

The Bothersome Man (Jens Lien - 2006)

Mellbevágó ez a szürreális standard benzinkút-mennyország. Főleg, hogy sokkal inkább az életről és boldogság ikea-kék madarának kergetéséről szól.

Melancholia (Lars von Trier - 2011)

Ízlelgetem Trier állítását, hogy a melankólia öli meg a Földet. Vagyis az, hogy megvan mindenkünk mégsem jó semmi, mégsem találjuk a helyünk sehol. Bár kicsit elnagyoltanak érzem cseleklményt - igaz inkább csak Trierhez képest - ettől nagyon nagy az ötlet és mindeféle nehézkessége ellenére én ugyanúgy nem kaptam levegőt végkifejletben, mint hőseink.

Submarine (Richard Ayoade - 2010)

Elsőszerlemes 16 éves fiúknak nagy nagy szeretettel ajánlom. csak hát ők nem néznek ilyen filmeket. Hozzám meg már nem szól. Pedig nem rossz film tudja, hogy miről beszél csak azt nem, hogy kinek.