Murder on the Orient Express (Sidney Lumet - 1974)

Hm Sidney, mi az, amit te nem tudsz?! Persze Agatha Christie-vel könnyű. Azért a hangulatért te feleltél.

Submarino (2010 - Thomas Vinterberg)

Nem tudom miért, de a dánok kifejezetten jók a minden-el-van-baszva filmekben. Na itt aztán meg remekelnek. A néhol sablonos dramaturgia mellett is hiteles, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy a sablont lefodították dánra és az működik. Ami pl. a Neds-nél zavart az itt fel sem merült. Amit meg színészileg a testvérpár(ok) nyújt(tanak), mind a kölkök, mind a felnőttek. Na az se semmi. Óvodás jelenet, amikor apa elhozza a gyereket pedig egészen felkavaró és zseniális (kezeket nézni).

Get Low (2009)

Valami ilyesmit képzelek el a közszolgálati tv szerda esti filmjének. Semmi mélylélektani művészkedés, mégis szól valamiről és rendesen meg van csinálva.

Antichrist (Lars von Trier - 2009)

Én azért tartom magam ahhoz, hogy Lars von Trier-el maximum félévente rúgatom magam tökön. Számomra mindig olyan határokat hág át, amitől hónapokra elmegy az életkedvem. Határok átlépését most sem szalasztotta el,mégis - bármennyire furcsa is - Trier egyik legpozitívabb filmje amit eddig láttam. Azért ha összehasonlítom a témában idevágó Rabbit Hole-al, vagy a Welcome to the Riley-al, egyből kiugrik mekkor zseni is, mekkora varázsló Trier. Arról nem is beszélve, hogy a film gyakorlatilag egy mozgó festmény (jó mondjuk ha megnézzük miket is fotografált Anthony Dod Mantle tátva marad majd a szánk).Az utolsó két Trier film vizualitása zseniális volt, márcsak a színházi környezet miatt is, de itt... Gyönyörű! Van benne egy tucat remek festmény, meg még ennyi fotó. Igazán lenyűgöző és megrázó.

Neds (Peter Mullan - 2010)

Ezek szerint a 70es évek Glasgowjában felnőni sem leányálom. A kicsit sablonos, gonosz apa-rossz társaság-elcseszem a lehetőségeim háromszögből kitörni látszó film a Neds. Aki szerette az angol foci huligános (Cass, Footbal Factory etc.) filmeket, az ezt is szeretni fogja. Értem én, hogy kemény világ, de akkor mi lehet pl. Szerbiában?

Tetro (Francis Ford Coppola - 2009)

Imádom a fekafehér filmeket és a Tetro gyönyörűen fényképezett. Bár sokkal többről szól, mint az apa-fiú viszony, engem a különböző művészeti ágak (irodalom - színház - tánc) apa-fiú viszonya sem kötött le igazán. Egyzer biztos újranézem persze, addig is megvárom hátha apa kicsi leánykája jobban meglep valamivel.

Henry's crime 2010

Az első 20 percben azt mondtam, teljesen jó. Kis mit-is-kezdjünk-az-életünnkel dolgok rendkívül viccesek voltak. A végére sikerült az elmegy kategóriába amortizálnia magát. Sőt az utolsó 10 perc egyenesen vállalhatatlan. Összességében nem tudom azt mondani, hogy nem szórakoztam jól. Neo hozza a neos nézéseit, ami szintén vicces. James Caan meg simán kurva jó, mint ahogy maga a karaktere is.

Cría cuervos (Carlos Saura - 1976)

76-os a film, elvileg nem is annyira régi, hogy lejárjon a szavatossága. Nekem mégis úgy tűnik. Az egy dolog, hogy a film és maga a dramaturgia ritmusa is teljesen megváltozott az utóbbi évtizedekben. Nem könnyű ma megnézni egy 40 éves filmet. De itt másról is szó van. Egyszerűen 20 éve nem így nő fel egy gyerek. Hello kittys mobillal a kézbem más a melankólia is... Nem tudtam vele mit kezdeni. Mondjuk a vissza-visszatérő sláger (Jeanette - Porque te vas) remekül működik benne.

Sin City (Frank Miller, Robert Rodriguez - 2005)

Nagyon nagy mozi. Ügye advan van három történet, klasszikus film noire köntösben. A morális üzenetünk: a hős mindig elbukik, Sin Cityben mindig csak rosszabb és rosszabb lesz. Kemény, mint a hererák. A baj az, hogy nem csak Sin City a bűn városa. Mindezen túl vizuális orgazmus. És nem csak a sima tüsszentés fajta, inkább női multi-orgazmzus. Fekafehér paradicsom. Na meg persze a szokásos referrállások. Rodrigez-Tarantino, rendezőpáros-filmtörténet. Imádom, amikor több filmen keresztül látom kibontakozni ugyanazt a karaktert (Migo/Gogo Yubari, Butch/Hartigan, Gail/Abernathy stb. stb. Rutger Hauer-ről nem is beszélve).

Prince of the City (Sidney Lumet - 1981)

Már megint egy Lumet film. Most egy olasz korrupt-zsarus-maffiás, melyből az is kiderül, hogy Berger a Hairből egyáltalán nem jó színész. Lumet maffiás trilógiájának egyik darabja a Dogday afternoon és a Serpico mellett. Mobster rajongóknak kötelező.

The Pawnbroker (Sidney Lumet - 1964)

Egyre inkább kedvelem Sidney Lumet-et.Igazi jó munkásmeber, legyen az bármilyen téma, bármilyen műfaj ő képes jó filmet forgatni belőle. Igaz nehéz korszakalkotó zseninek nevezni valakit, aki nem alkot korszakot. A Pawnbrokerel sincs semmi baj, remek holocaust-gagnster film (na jó, ilyet látott már valaki?). A két gettó egymásravágott képei egészen érdekesek. Nekem valahogy ez a story nem ütött akkorát.

Le temps du loup (Michael Haneke - 2003)

Haneke körülbelül annyira és úgy tudja elvenni az életkedvem, mint Lars von Trier. A tarrbélásodás viszont nem megy neki. Arra az időn, téren túli másnapos szájízű világfájdalomra születni kell. Arról nem is beszélve, hogy a francia nyelv nem alkalmas zónabeli történetek elmondásához.

Source Code 2011

Humortalan, bullshittel update-elt Idétlen időkig. Az egyetlen érdekes része, hogy mennyivel klasszabb az amcsi máv, mint a mienk.

Sleuth (Joseph L. Mankiewicz - 1972)

Michael Caine és Laurence Olivier jutalomjáték a játékról és a játékosokról. Remek kamaradarad, bár inkább színház, mint film.

Rango 2011

A Rango olyan, mint egy kurva jó nő Ramones pólóban. Akiről aztán lassan kiderül fingja nincs mi az a Ramones csak azért vette fel, mert jól kidobja a cicijeit. De valahogy mégsem tudsz rá haragudni csak azért mert buta...

Limitless - 2011

Talán egynek elmegy egy hűvös szobában. A közepén majdnem beleéltem magam, hogy milyen lenne ha okosabb lennék. De elvetettem, mert a filmnél már így is okosabb vagyok.