2014. december 19., péntek

Krugovi (Srdan Golubovic - 2013)
Klassz film arról, hogy a háború (Jugoszláv konfliktus) befejezésével azért nem minden záródik le. A szereplők köztünk élnek és nem sokat változtak. Érdekes a szerkezete is és a moralizálgatása is.

VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (Reisz Gábor - 2014)

Tökre bírtam ezt a filmet, mert tök kedves. Meg tök jók benne a színészek és tök jól van megírva. Mondjuk azt nem egészen tudom, hogy miről is beszélt, de tökre bírtam, ahogy dumál róla. Csak ajánlani tudom.

2014. december 18., csütörtök

Crumb (Terry Zwigoff - 1994)

Van a Crumb család. Két lány, ők nem vállaták a dokfilmet, amit meg tudok érteni. Meg Robert, Charles és Maxon Crumb. Mindhárom képregényrajzoló, festő zseni. Charles sajnos azóta feladta a küzdelmet az Életnek nevezett ringlíspíllel és öngyilkos lett. Filmünk Robert-ról szól, de mindhárman annyira sérültek, hogy azt nehéz szavakbaönteni. A fehér férfi tudatalattiban mindhárman olyan mélyen gázolnak, hogy Freud feltámadna ha belelapozhatna a munkáikba és tolna még egy csík kólát, hogy: ügye megmondtam. Hál isten, hogy a tesók tollbaöntik ezt az örületet és nem valami másban. Igazi felüdülés látni ezt az őrületet, mert ezek szerint velem minden a legnagyobb rendeben van. Baromi jó doksi, mondjuk ilyen anyagból nem nehéz dolgozni.

2014. december 15., hétfő

Boyhood (Richard Linklater - 2014)

Szóval az van, hogy van az esztétikai minőség. A jó meg a rossz film/zene/kép staöbbi. Aztán van a saját ízlés és érdeklődés. Hogy én jobban szeretem a vaníliát a puncsnál. Nem tudom miért, de jobban. És van az, hogy valami jókor talál el, mert épp akkor én is épp azt. Ennél a cuccnál nincs baj az esztétikai minőséggel. Sőt azt kell mondjam, ilyen minőségi színészi munkát (oscart a csávónak!) és ilyen dialógokat rég láttam. Hogy mennyire szólt nekem, hát nem annyira. Egy klassz felnövés történet. És tényleg klassz ez a film. Különben 12 évig forgatták, szal összemosódik a film és a valóság. Aztán, hogy mikor talál meg. Épp most néztem meg két nem amerikai filmet, ahol a népek bazzeg nem kicsit alulról kaparják a Maslow piramist. Nem arról van szó, hogy akkor mi az élet értelme, meg, hogy azt hisszük majd 50 évesen, hogy az Élet kicsit több, mint ami velünk történt. Szal nem ez a karosszék picsogás hanem, hogy holnap akkor mi van! Hogy akkor még a Levés van, vagy már valami más vam. Egyébként pont így voltam a Harcosok klubjával, ami nem kis kedvenc: ha ennyire untakozol bazzeg, akkor menjél Szarajevóba, hogy kicsit érezd. Mondom még egyszer jó ez a film, biztos kap 3 oscart, meg néhány könnyes szemet, tényleg durva, hogy 12 évig forgatták, de azért nem árt helyiértéken kezelni a dolgokat.

The Blob (Chuck Russell - 1988)

Igazi klasszikus z-kategóriás horror. Focista fiúkkal, szőke csajokkal, motoros rosszfiúval, aki a szíve mélyén igazából jó. Van egy kis Alien beütése is egyébként. De hogy annyira nem jutott semmi az eszükbe, hogy a zselatint tették meg gonosznak... Azért az is sokat elárul a dologról. Tipikusan az a film, aminek a nagyon rossz szarrá másolt VHS minőség kifejezetten jól áll, mert jobb nem minden részletet látni. Sutaságból ötös.

2014. december 14., vasárnap

Grey Gardens ( Ellen Hovde - 1975)

Az egykor szép és híres anya (Jacqueline Kennedy Onassis nagynénje) és az egykor szép és híres lánya élnek egy egykor szép és híres villában és énekelnek. Ezer macska és a szép emlékek között a mocsokban. Az elején még gondolkoztam, hogy miért is nézek két őrült szemétgyűjtő macskás nőt, de aztán beszippantott. Van olyan durva, mint egy horror film, de tényleg, pedig doku. A Caretaker-nek volt egy ilyen hátborzongató, lúdbörőztetően creepy albuma.

Horses of God (Nabil Ayouch - 2012)

Telejesen komolyan gondoltam a látókörszélesítéses dolgot. Hozzá vagyunk szokva, hogy az amerikai középosztály történeteit nézzük van, hogy vicces van, hogy drámai köntösben. Vannak ott is jó filmek, de közben fogalmunk sincs, hogyan él a világ nagyobbik fele. Fingunk nincs mi lehet az indítéka egy menekültnek (ld. Guatemala), vagy öngyilkos merénylőnek. Simán meg- és elítéljük őket két sör felett. Pedig ahogy a Közel-Keleten, vagy itt épp Marokkóban élnek a népek abból tök logikusan következik, hogy egy testre szerelt pokolgép néhány Korán idézettel aleternatíva lehet. Valós lehetséges alternatíva a Megváltásra, Megmenekülésre. Az arab kultúrába betekinteni egyébként is mindig nagyon érdekes, mindamellett klassz dráma.

2014. december 13., szombat

The Golden Dream (Diego Quemada-Díez - 2013)

Van ez a kategória nálam, ami bár nem doku azért szélesíti a látókört, új perspektívákat nyit. Pl., hogy mivel is küszködnek a népek Gutemalában, hogy hogyan is történnek a dolgok a világ azon felén -  nem elég közel az amerikai határhoz. Remek dráma ez a szegénységről, a kitörésre való vágyról, meg arról, hogy az alapvető emberi dolgok, mint barátság, szerelem, küzdés valahogy mindenhol úgyanúgy működnek.

Elevator to the Gallows (Louis Malle - 1958)

Klassz, feszes kis francia krimi ez Miles Davis zenéjével. Francia újhullámos és már senki nem néz ilyeneket, pedig nem lenne baj.


The Basketball Diaries (Scott Kalvert - 1995)

Patti Smith szerint Jim Carroll az egyik legjobb amerikai költő. Jim annak protopunk szcénának volt a tagja, aminek a Velvet Underground, Warhol, Iggy Pop, Mappelthorpe, satöbbi. Kár, hogy ezekről szó sem esik a filmben, de hát tudjuk művészi szabadság. Ehelyett kapunk egy drogprevenciós mozit a jobb fajtából. Amikor azt mondom, hogy drogprevenciós film és a jobb fajtából, akkor arra gondolok, hogy jól felhívja majd a kedves értelmiségi szülők figyelmét az osztályfőnöki órán arra, hogy nem baj ha kicsit figyelünk a gyerekre. Egyébként a korszak durvább dolgokat is kitermelt magából, elég ha csak Iggy-re gondolunk.

2014. december 10., szerda

The Killing Ser. 4 (2014)

Nem tudom. Bajom volt a színészvezetéssel, mert úgy emlékeztem, hogy Linden, meg Holder jó színész. Bajom volt sok színészi munkával, mert úgy emlékeztem, hogy itt a mellékeszereplők is jók voltak. Fárasztott a mellékszál, ami a fő szál. Főleg fárasztottak az olyan képek, hogy összetört tükörben a hősnő összetört arca (jajj ne!). Fárasztott a már nem tudom hány évadon keresztülhúzódó eső motívum. Meg úgy az egészet kifáradtnak éreztem. Aztán az utolsó részben, mintha összehúzták volna a szálakat, mintha összeállt volna a kép, mintha ez az egész négy évadon keresztül szólt volna valamiről. Mint mikor az ember végre megérti, hogy Pulp Fiction a tökös dumákon túl/keresztül üzen is. És akkor azt mondtam, hogy megérte ez a hat óra is. Nem az Iskola a hátáron-os cucc miatt, hanem mert krimi mögött a srácok akartak mondani egy mondatot a Világról. Azt én meg mindig becsülöm. 

2014. december 9., kedd

A Most Wanted Man (Anton Corbijn 2014)

Ez pont az ellenkezője az Edge of Tomorrow-nak. Csípem Philip Seymour-t, Corbijn-t meg még jobban. Csípem a lassú szépen építkező filmeket is. De ez valahogy elment mellettem. Nem kicsit.

Edge of Tomorrow (Doug Liman - 2014)

Tom Cruise nekem nem a szívem kicsi csücske, meg Időtlen időket is valahogy újra meg újra néztem szal olyan nagy lelkesedés nem volt bennem. De valahogy megszerettem a közepéig. A végét már kicsit untam, de teljesen jó szórakoztató sci meg fi.

Begin Again (John Carney - 2013)

Volt a Maroon5-nak egy vagy két száma, ami hozzám is eljutott és szerettem. Úgy értem ha megy egy kávézóban ez a szám, akkor örülök és rendelek még egy pohár bort. Magamtól valószínűleg soha nem raknék be, sőt eszembe se jutna a Maroon 5. Na így vagyok ezzel a filmmel is. Tök jó volt végignézni. Voltak remek pillanatai is. És semmi kedvem fikázni, mert kedves film, tele zenével és szívvel. Az meg mind közel áll hozzám. Mégsem ez lesz a hónap filmje nálam. Azért lehet ajánlom majd valami csajnak persze. Természetesn nem véletlen a Maroon 5-os párhuzam, a csóka szerepel meg zenél is benne...

Midnight Cowboy (John Schlesinger - 1969)

Jah az a reménynek nevezett cucc az mindig ott lebeg. Felmenni a nagyvárosba és megcsinálni az Életet. A végén mindig kiderül, hogy legtöbbször az Élet csinál meg téged. És akkor már hátulról persze... New York miatt néztem meg, meg a '60, 70-es évek szcénája miatt, de mindenképp megéri. Dustin Hoffman baromi jó benne.

The Fault in Our Stars (Josh Boone - 2014)

Mindig hozom azt a példát, hogy az autó nem arra van, hogy autóbalesetet szenvedjünk benne hanem, hogy eljussunk A-ból B-be. Igen benne van a pakliban a baleset is, de nem arra van. Na ráknál ez pont fordítva van. Benne van a pakliban, hogy túléled. Így amikor a kis anyaszomorítóról csinálnak egy életközeli és nem halálközeli filmet, az mindig nagy dolog. Mert sokat ad nekünk, akiknek nincs és sokat adhat azoknak, akiknek van. Ez egy remek film a rákról. Vagy az életről.