Philomena (Stephen Frears - 2013)

Ha ilyen filmek mennének a tévékben esküszöm jobb lenne a világ. Ilyen lassú, klassz történetes, emberközeli, moráliás, ilyen klassz minőségben. Nem kell a felvert műhab, ilyen filmek kellenek. Én a kicsit bonyolultabb dolgokra vágyok, de az legyen az én bajom.

La grande bellezza (Paolo Sorrentino - 2013)

Remek látlelet a korról. A korunkról, arról a néhány évezredes kultúráról, amit a római háttér elég plasztikusan kontúroz. Meg a 65 éves születésnapját és az Életét sajátosan ünneplő főhősünkről is. Nem vagyok még 65, nem hiszem, hogy értenem kéne minden sorát, de nem csak ezért többször nézős.

Short Peace ( Hiroaki Ando - 2013)

Egy óra nyolc perces az egész és 4, vagy 5 kis anime történet van benne. De egyiks sem szól semmiről max., hogy minden jóban van valami jó. Talán. Viszont szép! Rég láttam már animét, hiányzott is, de ez nem pótolt semmit.

Beats, Rhymes & Life: The Travels of a Tribe Called Quest (Michael Rapaport - 2011)

Gyönnek a kiscsákók a Semmiből, és jól nyomják amijük van a májkba... Aztán van, hogy robban a cucc és egyszercsak mindenki elkezdi nagyon bírni ezt. Kicsákókból sztárok lesznek, a semmiből luxus az energiákból meg pressure, hogy kijöjjön az új album. Aztán az egész kezd átmenni lidércnyomásba és jönnek a bajok: drog, hasadt egó, barátokból ellenségek stb. Ismerős a mese. Ez történt a Tribe Called Quest-el is. Na jó annyi, hogy itt a cukorbetegség is megjelenik a színen, mint a legnagyobb MC. A zekekar persze legenda, viszont mint dok film nem egy nagy durranás. Rajongók bírni fogják a többieknek nem ajánlom.

Snowpiercer (Joon-ho Bong - 2013)

Klassz, mert ha nem láttad Hunger Games-t, az Oldboy-t, a Gyilkosság az Orient expresszen-t, meg nem olvastad a Szép új világot Huxley-tól, akkor már nem is kell. Csak ezt megnézned. Nincs benne semmi különös, de élevezni fogod. Aztán két nap múlva tedd fel magadnak a kérdést, hogy a te jegyed melyik kocsiba is szól. Csak, hogy az önreflexiót se felejtsük.