Cutie and the Boxer (Zachary Heinzerling - 2013)

Boxer képeket boxol nagy vásznakra, Cutie meg a felesége, akinek el kell vislenie ezt az alkoholista művészt egy életen át. Úgy menekül, hogy saját művészetet kezd, ami lehet jobb, mint sztár férjéé. Nem több, nem kevesebb. Meglettem volna nélküle is azt hiszem.

Pump Up the Volume - The History of House Music 1-3. (Carl Hindmarch - 2001)

Olyan túl sok újdonság nem derül ki belőle: feka meleg csávók, akiket nem csak a többségi (fehér) társadalom, hanem saját közösségük is (heteroszexuális feha) megvetett, kitalálják maguknak a disco után a tutit: techno. Aztán mindez megérkezik UK-ba, (ahogy a punk is megérkezett) és a guy culture helyére bekerül az Ecstasy. Aztán az egészből divat lesz. Azért persze az electro-headek élvezni fogják, ahogy a hétvégi rave-ekből egyszer csak történelem lesz.

Dr. No (Terence Young - 1962)

Nekem ez az egész James Bond nem keverve rázva cucc sose jött be. Gondoltam elkezdem az elején, hátha rákapok a dolog ízére. De nagyon nem. Jó mondjuk Ursula Andress-t tudnám nézni a egy ideig, ahogy kagylózgat a tengerparton, de köbö ennyi.

The Grand Budapest Hotel (Wes Anderson - 2014)

Jó kis cucc ez, mintha kisgyerekként lapozgatnám a megsárgult lapokat a meséskönyvben. Nem kis teljesítmény ez, de az előző Wes Anderson film (Moonrise Kingdom) kicsit több mindenről szólt (legalábbis nekem), így nekem az jobban bejött.