La isla mínima  (Alberto Rodríguez - 2014)

Én valahogy nem vagyok oda a krimiért. A zsáner maga nem sajátom. De bírom és tudom értékelni ha a zsáner mögötti háttér izgalmas. Aki tudja mi a különbség egy amcsi, francia, skandináv krimi között, az tudja miről beszélek. Ez itt most spanyol. Baromi szép képekkel, meg visszatérő motívumokkal. True Detective csak spanyolban. Nekem bejött.

The Third Man (Carol Reed - 1949)

Ez ott van a top legjobb thrillerek között, de engem nem győzött meg. Lehet csak nem voltam film-noire hangulatban, vagy lehet, hogy eljárt felette az idő.

Ghost World (Terry Zwigoff - 2001)

Tinivígjátéknak indult, amiben a tini Scarlett Johansson mellei főbb szerepeket játszanak, de valahogy nem kapcsolatam ki (pedig gyorsan eltűnik Scarlett). És egyáltalán nem bántam meg. Nem mintha annyira velős dolgokat feszegetne, de egy kellemes dramedy a helyünket nem találásról. Az meg ügye örökzöld téma. Érdekes, hogy Zwigoff rendezte a Crumb tesókról szóló doksit is és itt mintha visszaköszönne az egyik Crumb, persze egy kilúgozott, normaliált verzióban.

Big Eyes (Tim Burton - 2014)

Tim Burton egy ideje már nem tud jó filmet csinálni. Itt mintha visszatérne a Big Fish-es hagyományokhoz, nem mondom, hogy nem limonádé, de legalább nem rossz. Biztos vagyok benne ha nem Tim rendezte volna szót sem érdemelne. A szotri pedig ütős tudna lenni.

The World's End (Edgar Wright - 2013)
A Shaun of the Dead-en még tudtam röhögni, a Hot Fuzz-on is kicsit. A Scott Pilgrim vs. the World-ot kétszer is kikapcsoltam 10 perc után. Ez most megint Shaun of the Dead-es csak nem vicces. Nem mondom házibulis filmklubban sörök mellett meg lehet nézni, vagy egy hosszú nap után és én is valamiért végignéztem. Szal olyan végignézhetős.

The Imitation Game (Morten Tyldum - 2014)

Persze ez most éppen nem divat kis hazánkban, de a politikailag korrekt üzenetek igen is fontosak. Igen is fontos, hogy ugyanolyan esélyekkel induljon mindenki. Tök mindegy, hogy meleg, vagy nő, vagy épp máshogy gondolkozik és 8+4-ből jön ki neki a 12 nem pedig 6+6-ból. Igen is fontos, hogy valaki kimondja ezeket a gondolatokat. Az, hogy mindehhez egy olyan zseni, mint Alan Turing és egy olyan csoda, mint az Enigma feltörése adja a hátteret már tényleg hab a tortán. Klassz életrajzi film, klassz üzenetekkel. Különben rendezőnk rendezte a Headhunters-t, meg a teljesen elszállt Folk flest bor i Kina-t. Persze ezeket még Norvégiában.

Nightcrawler (Dan Gilroy - 2014)

Nehéz a média gecik élete is. Igen ők azok, akik megpróbálják minden estére összekaparni a vödör vért, hogy boldog legyen a nézettség. Én nem nézek tévét, meg embereket bicskával lefejező seggfejek videóit sem a neten. Mintegy elvből nem. Így nekem nem annyir szól a morálie mese. Viszont nem könnyű és nem is kis vállalás olyan filmet csinálni, ahol az első perctől az utolsóig utáljuk a főhőst, hogy hátha magunkra ismerünk egy picit. Ez itt 100%-ig sikerült. Jake Gyllenhaal lenyűgözően visszataszító.

The Equalizer (Antoine Fuqua - 2014)
Tudom csípték a népek, de nekem Liam Neeson-os 'öreg vagyok, de ettől még egészben nyelem le a zegész világot' is tök gáz volt. Itt legalább szeretem Denzel Washingtont mega fehák mindent nagyobb szívvel csinálnak. A gyilkolást is jah. De különben tök fárasztó, meg idétlen. Akció mozinak viszont elmegy.

Gone Girl (David Fincher - 2014)

Az új Fincher. Feministáknak nem ajánlom, de jó krimi. De nem több ennél.

Foxcatcher (Bennett Miller - 2014)

Megvan a hangulata meg érdekes is, engem mégsem fogott meg valahogy. Miskin herceg amcsiban olimpiai birkózókat szponzorálós, tépelődős, valós történeten alapulós...

We Are the Best! (Lukas Moodysson - 2013)

Tizenéves svéd kiscsajok punk bandát alapítanak. Kivel? Hát persze, hogy a vallásos egyszálgitáros lánnyal. Ő legalább ismeri az akkordokat. Kurva nagy. Aztán jön a szerelem. Az meg marhára nem punk. De a film ettől még klassz. Moodysson-t meg csípem. Bírtam a Mammoth-ot meg a Lilja forever-t is.

In Order of Disappearance (Hans Petter Moland - 2014)

Nincs ezen mit szépíteni, ez 2 óra szórakoztató norvég erőszak. Nem kell nagy morális kérdéseket várni, de kétség kívül a helyén van.

Heart of a Lion (Dome Karukoski - 2013)

Finn skinhead becsajozik és pont van egy feha kiskölök a csaj előző házasságából. Mit lehet tenni, megint normálissá kell válni. Szarul hangzik, de nem rossz film.

Calvary (John Michael McDonagh - 2014)

Emberünk rendezte a The Guard-ot, ami tök vicces. Ez most komoly, de valahogy nem tud az lenni. Nálam nem működött.

Force Majeure ( Ruben Östlund - 2014)

Ez egyszerűen csak rossz. 2 óra családi dráma/vergődés egy majdnem lavina miatt.

Whiplash (Damien Chazelle - 2014)

Tényleg egy csomó dolog zavart benne, ez a Rocky-s küzdős cucc elég béna ha dobolásról van szó. Meg nagyon amerikai. Azért még másnap is eszembe jutott, hogy akkor most mi is... Azt mondom, mindenki nézze meg, ne adja fel a közepén és döntse el maga, hogy tanulságos-e vagy sem. 

Sex, Drugs & Taxation (Christoffer Boe - 2013)

Két cucc jutott az eszmbe. A Rush, ahol az uncsi Niki Lauda aratja a babérokat az élet császára mellett és a The Wolf of Wall Street. Mert ez valahol egy dán The Wolf of Wall Street. Kicsit ízlelgessük ezt a mondatot. Meg ez is valós történet alapján. Meg sokminden, de valahogy mégsem az igazi. Lehet, hogy azért mert az élet történik és nem akar történeteket elmesélni. Azért az érdekes, hogy valaki adózás-függővé tud válni ahelyett, hogy kábszizna, meg csajozni. Ilyet is csak a skandinávok tudnak.

Frequencies (Darren Paul Fisher - 2013)

Nem mondom, hogy minenben következetes, de kétségtelenül meg van a hangulata. Meg minden rezegés szóval tessék egymásra hangolódni. Úgyis minden meg van írva a nagykönyvben. Vagy mégsem.

Star Wars I-III (George Lucas 1999-2005)

Azért valljuk be ezt a három részt inkább a pénztárca diktálta nem a dramaturgia. Ami még rossz, hogy ezután egyból folytatni az 1977-es még náci katonás résszel nem egyszerű. Én tartok egy kis szünetet az folytatom az eredetikkel.

The Hobbit: The Battle of the Five Armies (Peter Jackson - 2014)

Nem tudom Peter Jackson hogy adja el ugyanazokat a csatajeleneteket, ugyanazzal az egy 'Ki tart velem a végső küzdelemre?!' mondattal úgy lassan 15 éve évente 3 órában. De megteszi! Gondolom ha kifogyott a Hobbit-ból is, akkor jön Tolkein határidőnaplója... Na azt én mér tényleg nem!

Andy Warhol - A Documentary Film (Ric Burns - 2006)

Nem mintha valaki is nézne Warholról 3 órás dokufilmet, amikor lehet valóságshow-t is nézni arról élőben, hogy ki hogy veri ki kinek. A frucsa, hogy ezt is Andy találta ki. Az első 24 órás film hozzá köthetőm ahogy egy csomó real time film is. De az egész 70-es évek New York-ja cucc annyira klassz, hogy én bármikor, bármit erről. Azt is tudom, hogy ezzel nagyjából egyedül vagyok.

The Guest (Adam Wingard - 2014)

A Rambo I-et z kategóriás horrort (igen amikben az elvarázsolt kastélyban van az utolsó, gonoszt lezúzó jelenet), Steven Segal-t, meg szuperkatonás filmeket beleraktak a turmixgépbe és ez jött ki. Kicsit gyanús az állaga és az íze sem az igazi, de nyugodtan meg lehet nézni ha valami jobb nem jut az eszünkbe.