A Mester körülbelül minden második filmje iskolapélda. Ahhoz képest, hogy minden filmje ugyanarról szól: bosszú, ez nem kis teljesítmény. Legutóbb Hitlernek csapott oda, most a white powernek. Igaz nem olyan szellemesen és a műfaji kliséket is kevésbé izgalmasan keverte azért ez is ott van. Lehet persze, hogya csak arról van szó, hogy a II. vh.-s filmek könnyebben triggerelik az európai mozibuzik kollektív tudatalattiját. Itt kicsi sok volt a spaghetti western és Cohen-hatás, de naná, hogy nem hagyta ki a Nagy Videótékás. Szerintem Jackie Brown és Death Proof marad, de én azokat is szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése