Kim Ki-duk visszatért korai brutális korszakához. Itt ráadsául annyira kegyetlen, hogy minden más elhomályosul emellett. Szó sincs róla, mesteri hangulatteremtő, nem könnyű egy ilyen fesztültséget ilyen hosszan fenntartani. Igazán nem mutat meg semmit, a néző teszi hozzá amit egyébként egyáltalán nem akar hozzátenni. És a katarzis sem véletlenük olyan, amilyen. De ez így túl kegyetlen látlelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése