Tuti nagy szám, hogy 1934-ben Jean Vigo olyan filmet rendezett, amiben izgalmas képek és nem beszélő fejek, normális vágások meg egy szép szerelmi történet van. Tehát egy film nem pedig egy cukros színházi történet. Ettől még csak filmszakos hallgatóknak tudom ajánlani, de ők is csak a második félév után értik majd meg, hogy szeretniük kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése