Roy Andersonn öt egészestés filmjéből hármat láttam. Ebből kettő (You, the Living, Songs from the Second Floor) bár kiverte a biztosítékot a szürrealitásával és intelligenciájával, valahogy azért meggyőzött. Nem mondom, hogy élveztem minden percét, de valahogy hatott. Most ez a love story viszont kevésnek bizonyult. Biztos van néhány ötvenes aggszűz, akinek bejön ez a "nincs tisztább a gyermeki szerelemnél a többi (=élet) csak idegesítő szopás" cucc, de én az egyikről lekéstem (aggszűz) a másik meg még nem jött el (ötvenes), szal nekem csak simán idegesítő volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése