Már rég rájöttek a függetlenfilmesek is, hogy a valóság annyira szürreális tud lenni körülöttünk, hogyha csak kicsit változtatunk rajta, hihetetlen könnyű valami durva utópikus világot/hangulatot létrehozni. Kis ötletek kellenek. Itt nekem ez elkezdett működni. Nem mondom, hogy a sztorival elindulunk A-ból és eljutunk B-be, sőt azt se mondom, hogy túl sok értelme lenne az egésznek. De elkezdett működni, elkezdett valóságként viselkedni, ami nem az. Különben meg tuti össze van rakva rendesen, meg meg van csinálva darabról darabra, csak művész barátaink azt felejtik el, hogy amin ők évekig dolgznak, hogy egész legyen. Arra én (a néző) másfél órát szánok és nem fogom mondatról mondatra elemezni, ahogy ők végignyálazták ezerszer és ezért már értik minden betűjét (vagy érteni vélik, mert kell). Ezek maradnak a tipikusan meg nem értett művészek magán mitológiái. Nincs ezzel bajom és mondom én élveztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése