A skandináv filmektől, de Submarinot rendező Vinterbergtől is tűhegyes pszichológiai élveboncolást szoktam meg. Sőt, hogy ezzel még el is akarnak mondani valamit. Ehhez képest a Jungten nem csak nevetséges, de már már bosszantó aránytévesztések sora. Egyszerűen nem így kérdez egy óvodai pszichológus, egszerűen nem így reagál egy munka-, baráti, kisvárosi közösség. A karácsonykor a tempolomban verekedő dánokat már tényleg nem hittem el, pedig Thomas odarakta őket. Aztán persze hirtelen, minden rendbejön. De egy év múlva valaki mégis meggondolja magát, hogy talán mégsem. Ennyit a motivációkról. Remélem azért második része nem lesz, amiben valaki megbosszulja a megölt kutyust.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése