Finn rokonaink csináltak arról egy doksit, ahogy ők punkkal gyógyítják a down szindrómát. Őrületes. Nem könnyű. Egyrészt 20 perc múltával kezdtem érezni magamon a down jeleit. Hogy már én is reggel rettegek a délutáni körömvágástól, és már írtam én is a punk számot, hogy bassza meg a körömvágó. Másrészt durván elgondolkoztatott, hogy ez tényleg jó így? Azzal tényleg teljesebb lesz down-os barátaink élete, ha próbálnak és koncerteznek egy punk bandával. Ezzel lesz teljes? Ülni az otthonban vs. ez? Azt kell mondjam, a Yo También egy kurva jó film és tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom. De ehhez képest az egy habos amcsi romcsi dráma. Kőkemény valóság a down-ról, komoly morális kérdésekkel. Klasszikus, perfekt dokumentarizmus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése