Tarr Bélának nekiállni nem egyszerű. Befogadni még nehezebb. Elszokott a szemünk attól a lassú fénytől, amivel ő operál, amivel ő oszlatja az árnyékot ott a homloklebeny mögött. Ezt sem könnyű végignézni. Aztán másnap, amikor ülepedett az élmény, akkor még nehezebb, akkor a legnehezebb. A Kárhozat, Sátántangó, Werckmeister után az utolsó tarri gyomros. Itt már se nő, se a hamis próféták reménye, se a zenei harmónia utosló mentsvára. Már az eső sem esik, hogy összeálljon valami, legealább a sár. Csak a szél és a por. Isten halott és már Nietzsche se segíthet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése