Annak azért elég izgalmasnak kéne lennie, ahogy egy Bruegel kép (The Procession to Calvary) lemászik a festővászonról és felmászik a filmvászonra. Életre lehetne kelteni azt, ami ott van vásznon azt, ami nincs, ami ott lehetne, meg ami ott van csak nem látszik stb. stb. Ehelyett szerzőnk bábozik a szereplőkkel, meséleti az alkotót (még ez a legérdekesebb része a dolognak, olyan, mintha valamelyik félművelő csatornán terjesztené az ismeretet valaki.) és elmondja azt a történetet, amit már tényleg mindenki ismer. Újabb ziccer maradt ki. Azért elgondolkoztató, hogy mi lett volna ha valaki kreatív módon közelít ehhez a médiumváltáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése