Na ezek a francia gyerekvédelmis zsaruk aztán tényleg mindent megtesznek a srácokért. Aztán ott van az életük, ami meg egy köbö akkora rakás szar, mint a melójuk. Nem csoda, hogy olyan feszültek, hogy csípőből végigüvöltöznek 2 órát, kiröhögik, vagy épp felpofozzák azt, akit éppen kihallgatnak. Persze fontos a meló, amit csinálnak. Például hajnal négykor kizavarnak egy megyényi román családot a lakókocsijukból. De rabobuszba raknak be klassz zenét szal a szülők nélküli kölkök tudnak boldogan mászókázni a rácsokon (első musical betét). Vagy olyan is van, hogy késnek fél órát a helyszínről, de az anya által földhözvágott gyerek visszajön a kómából és akkor megkönnyebbülésből be lehet baszni meg rúdtáncolni (második musical betét). Ettől már én is kiugranék az ablakon. Van egy olyan érzésem, hogy Maïwenn vette a valóságból az eseteket, amik harminc percenként hasbarúgják a nézőt és ezeket összekeverte a fejében dúló káosszal, na ebből lett a Polisse. Kár volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése