Én már az alkoholista papokat sem értem igazán. A szezetesség egy szövetség, ami áldozatokkal és lemondással jár, aki nem bírja az ne csinálja. Értem, hogy a szerzetes is ember, de szent ember. A filmben vázolt dillema: miszerint magára kell-e hagyni a muszlim szélsőségesektől fenyegetett falut, vagy nem, így számomra kicsit hiteltelen. A döntés után önmaguktól Csajkovszkijra meghatottak utolsó vacsorája kifejezetten kellemetlen. A többi persze szép. Na meg ahogy szokott lenni az Algériaiakkal, - akiknek nem adatott meg a bátorság választása és a hőssé válás diadala - persze már megint senki nem foglalkozik egy idő után. Pedig ők maradnak, nekik ott kell élni és meghalni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése