A tejút nem a klasszikus értelemben vett film, inkább egy asszociatív folyam. Egy történetek nélküli ambient filmet vártam, ehelyett tele van történéssel, sőt erős, szürreális történetekkel. A meditatív tempó és látásmód, valamint a történeteket összekötő szál teljes hiánya viszont olyan módon emeli el nézőt a valóságtól és magától a filmtől is, ami a szokásos filmélménytől merőben eltér és inkább közelít valamilyen pszichedelikus élményhez. Már akinek sikerül ráhangolódnia. Bár teljesen eltér Fliegauf többi munkájától, most külön öröm az aranymedve a Berlinálén a Csak a szél-ért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése